Románia forrong. A nagy szakszervezetek a kormányra mutogatnak — a szerintük tehetetlen, hazug, semmifajta elvi vagy érdemi megállapodást és ígéretet be nem tartó kormányra —, és újabb tömegtüntetésekre, országos sztrájkokra, Románia gazdaságát és működését megbénító munkabeszüntetésekre készülnek...
...a kormánypolitikusok pedig fáradhatatlanul magyarázkodnak, az ellenzék viszont egyre határozottabban követeli az impotens és korrupt Boc-kormány lemondását s egy szakértői kormány kinevezését, amely végre már érdemi megoldásokat is találhatna az ország bajaira, az egyre súlyosbodó válságra, miközben Băsescu államfő sokadszor deklarált fő ellenfelei, a mogulok televíziói (a Realitatea és az Antena 3) teszik a dolgukat, újabb és újabb adatok kerülnek elő, bizonyítva, hogy mind a kormány, mind az elnöki palota, mind a parlamenti képviselők nyakló nélkül költekeznek, csak úgy röpködnek az eurómilliók, miközben a nyugdíjasok a fogukat csikorgatják és a kismamák a pelenkáikkal vonulnak fel, az ország menthetetlenül szegényedik el, és a kárvallottak láthatólag nem értik a dolgot.
Van ezen mit nem érteni? — véli Mugur Ciuvică, Románia egyik legtájékozottabb politikai elemzője, s meglehetősen szarkasztikusan úgy kommentálja a kialakuló helyzetet, hogy ha a korrupciót felére lehetne csökkenteni, ha a tisztségviselők, a bürokrata hivatalnokok csak a felét lopnák el annak, amit ellopnak, nem lenne szükség jövedelmi és nyugdíjmegvonásokra.
Hogyan? — kapkodjuk a fejünket. Hát már tizenegynéhány évvel ezelőtt megmondotta Radu Vasile akkori miniszterelnök, hogy lassan már nincs is mit ellopni. Ezek szerint tévedett. Még mindig van, mit…
Már Emil Constantinescu egykori államfő megmondotta, hogy nem lesz szükség több áldozatra, azóta többen is, maga Traian Băsescu is, a kampány során többször, de úgy tűnik, ama bizonyos nadrágszíjakra újabb és újabb lyukakat kell fúrni, mert újra meg újra meg kell húzni…
Úgy tűnik, egyszerűbb egyetlen tollvonással levonni a közalkalmazottak bérének egynegyedét, a nyugdíjak vagy a munkanélküli-segélyek tizenöt százalékát, mint végre fellépni az egész országot behálózó korrupció s annak különösen elharapózó formái, a befolyással való üzérkedés vagy a csempészet ellen. Már régóta összeférhetetlenségi törvény kellene, ami kifejezetten megtiltja a politikusoknak, hogy üzleteljenek. Ezt már Vlădescu pénzügyér is belátja lassan, egyelőre az államtitkárokat utasította, hogy mondjanak le az igazgatótanácsokban, részvényesi közgyűlésekben betöltött tisztségeikről. Kérdés, lesz-e elég ereje ahhoz, hogy megfékezze a kormánypárt fő potentátjainak üzletelését.
S a csempészet?! Már teherautókkal hordják át például Moldovából vagy Szerbiából a zárjegy nélküli cigaretták tonnáit, minden autónak külön ára van — baksis, kenőpénz! —, amit a vámosok szorgos markába kell leperkálni… Nagyban folyik az alkoholcsempészet is…
Tehát van még tennivaló bőven, már a Năstase-kormány megkezdte a háborút a korrupció ellen, azóta teljes lendülettel folytatódik, leginkább a politikusi nagyáriák szintjén, de az eredmény egyelőre fölöttébb homályos. Csak egy bizonyos, Románia a térség legkorruptabb országa, ahol valóságos szokásjoggá vált, hogy az éppen hatalmon lévő párt és klientúrája nyúlja le azt, ami egyáltalán lenyúlható…
