Ne mondjuk, hogy rá sem parittyáztak, hiszen a rendőrök is szabadnaposan ellenük, komisz válságellenes intézkedéseik ellen demonstráltak, és az ország minden sarkából összegyűltek a Boc—Băsescu páros lemondását, a műkedvelőnek tekinthető kormány távozását követelték. Nem meglepő: az első nagy szakszervezeti megmozdulásnak nem engedett a kormány, a tüntetés után alig két órával, az épp soros kabinetülés első perceiben Emil Boc bejelentette, felelősségvállalással terjesztik a parlament elé a megszorító intézkedések törvénytervezetét. De — jelentették ki cinikusan — természetesen folytatják az egyeztetéseket a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal. Vajon miért? Ráadásul a parlamentben is igen csekély az esély, hogy bármi történjék, a szavazómasinéria — hála az RMDSZ-nek és Oprea hosszú nevű pártjának — pontosan és előírásszerűen emeli majd kezét, s így június elsejével nyakunkon a baj, csökkentik a közszféra alkalmazottjainak bérét, a munkanélküli-segélyt, a nyugdíjakat, más szociális juttatásokat. Az öregek, a gyermekek, a bérből élők fizetnek meg azért a másfél évért, melyet Boc és csapata elhenyélt, és Traian Băsescu kezébe vette az ország sorsát. Az ugyanis, hogy az ország előtt egyetlen út áll, mégpedig a kontinensen eddig legmordabb megszorítások elfogadása, szemenszedett hazugság, s amolyan egyeduralkodói attitűd: én így akarom, s így is lesz. A hasonló súlyosságú intézkedéseket tanácsosabb talán a politikai pártokkal és szakszervezetekkel való egyeztetés után elfogadtatni, és a mostanság oly sokat hangoztatott szolidaritás mellett az egyenlő teherviselés elvét is érvényesíteni.

A kormánypalota előtti teret benépesítők tegnap viszonylag nyugodtak, fegyelmezettek voltak, csak Marcel Hoară nevű államtitkárt, szolgálatos szócsövet kellett a népharag elől a közösségi rendőrségnek kimenekítenie.

A hatalom rendíthetetlen, és dacra dac a válasz: a szakszervezetek bejelentették, május 31-től általános sztrájkba lépnek!