Nem újdonság, hogy konkurencia van a két magyar megye között. Ami akár hasznosnak is mondható. Az sem friss hír, hogy — legalábbis eddig — főként a csíkiak javára billent a mérleg nyelve. Udvarhelyszék és Csíkszék prosperáló vidékeknek tűnnek, mondogatják is Háromszéken: bezzeg azok... Ők egy lépéssel mindig előbb járnak! Ott ugye egyetértenek, s haladnak?!
Lám, a hír igaz, a kürtőskalácsosok is előttünk járnak egy lépéssel: ők már alakítottak érdekvédelmi egyesületet, mentenék a hagyományos termékeket, őrizni akarják azok identitását. Az egyesületnek nemcsak a kürtősösök, de pityókás kenyeret sütők, sőt, mészárosok is tagjai. Elvégre ők is hagyományos székelyföldi termékeket állítanak elő — melyeknek jó nevéből a kalóz módon székelyföldit termelő óromániai, olténiai ügyeskedők is hasznot húznak. S közben rontják az igazi hírét. Mert aki egyszer evett galaci székely kürtőst, annak már a szentiváni sem kell többé.
Összetartás: a csíki megyei tanács jelentős önrésszel vesz részt az egyesületben. Emellett az egyesület alapításának teendőit is magukra vállalták.
Jó példák, ugye? Ha igen, akkor legyenek ragadósok. Az uzoni, szentivánlaborfalvi kürtőskészítők is védjék csak érdekeiket. És vonják be minden háromszéki társukat. Ne egymást egyék, ne azon veszekedjenek, hogy az út szélén ki hány asztalnál kínálja termékét. A megyei tanács, a helyi önkormányzatok pedig támogassák törekvéseiket. És főként ne csak elméleti szinten, hanem konkrétumokkal, anyagiakkal is.
