Sokáig nem értettem, miért is énekelték olyan nagy szeretettel ezeket a dalokat az öregek, férfiak, legénysorba cseperedők egyaránt. Aztán később jöttem rá a titok nyitjára. Az öregek szerették, és szívből énekelték, mert ezek a dalok felidézték a régmúlt időket, fiatalságukat, valahol az orosz vagy olasz földön hagyott nehéz emlékeket. A ma hatvan-, hetvenéveseinek ezek a dalok igazi történelmi leckék voltak. Itt hallottunk Doberdóról, a gyászos Galíciáról, ,,ott esett el 120 000 magyar, eltemette gyászos Galicia", a Don-kanyarról és sok-sok sebesültről, halottról. De a tegnap fiataljai is ezekkel a nyugtalan, szomorú énekekkel búcsúztak a szülőföldtől, Gyimestől, a szomorú édesanyáktól. És ma már tudom, azért énekelték a szép katonadalokat, mert minden időben szükség van lélekfürdetésre. Ez ma is így van, ebben a rohanó, metál világban, hangzavarban is kell a nosztalgia, mert olyan nosztalgia nélkül az ember, mint zseb nélkül a kabát. Ezért nagy öröm számomra újra hallgatni ezeket a katonadalokat. És ki tudná ma szebben, meggyőzőbben énekelni, mint Antal Tibor. Ezért üdvözöljük, és örömmel vesszük kézbe ezt a lemezt.
Tankó Gyula, tanár, néprajzkutató
