Bizonyára ebben az évben emlékező istentiszteletre szólnak a szülőfalu harangjai is, mert 2010 a székelység történetírója születésének 150., halálának 65. évfordulója. Történetíró volt, történelmi kútfőkutató, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), majd a Magyar Történelmi Társulat válaszmányi tagja.
Papolcon és Sepsiszentgyörgyön kezdte iskoláit, a székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett. A budapesti egyetem bölcsészhallatója volt, oklevéltanból Bécsben képezte tovább magát. 1883-tól a Budapesti Egyetemi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltár munkatársa. A korai középkorral, az erdélyi fejedelemségek történetével és főként a székelység múltjával foglalkozott. Számunkra felette fontos, hogy a Székely Oklevéltár szerkesztője volt. 1915-ben, nyugdíjasként tért haza Háromszékre, és a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) igazgatóválaszmányi tagja lett, résztvevője az Erdélyi Múzeum Egyesület sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésének (1933). Gazdag hagyatékát az SZNM-nek ajándékozta, amit jelenleg a Sepsiszentgyörgyi Nemzeti Levéltárban őriznek. 1995-ben a Román Akadémia kolozsvári fiókja és az MTA emléktáblát helyezett el a papolci református templomban. Szülőháza ma is áll, síremléke a falu temetőjében. Barabás Samu (1855—1940) fél évszázad a levéltárügy szolgálatában címmel művelődéstörténeti kötet is megjelent a tudósról Sepsiszentgyörgyön Csáki Árpád szerkesztésében (2006).
