A címbeli állításra abból következtetünk, hogy a szervezet fél év alatt sem töltötte be a neki járó igazgatói állást a megyei egészségbiztosító pénztár élén, inkább hagyja mentükre a dolgokat. Csakhogy a dolgok egyáltalán nem mennek maguktól.
Lobbizni kell még azért is, ami törvény szerint jár, összegyűjteni a rendszerben tornyosuló panaszokat, és mindent megmozgatni a hiányok pótlásáért, a mélyponton lévő betegellátás javításáért. Nem könnyű feladat, hisz köztudott, hogy mennyire szegény az egészségügy, milyen nagyra duzzasztották azok táborát, akik nem kötelesek egészségbiztosítást fizetni, és milyen kevesen vannak, vagyunk, akik viseljük az egészségügyi közterhek vonatkozó részét. Ráadásul az is igaz, hogy a tehetősebbek közül is sokan kibújnak e kötelezettség alól, jól menő cégek, hatalmas vállalkozások tartoznak az egészségbiztosító pénztárnak. Elképzelhető, ha nevüket megszellőztetnénk, szégyenükben törlesztenének valamennyit, de sem ilyen jellegű, sem más információt nem szolgáltat a szóban forgó közintézmény, mert tisztségben lévő igazgatója egyetlen mondatot sem válaszol kérdéseinkre bukaresti felettesei nélkül, akiket az eddigi tapasztalat szerint vajmi kevéssé érdekel, hogy az ország legkisebb megyéjében is ugyanolyan betegek az emberek, mint máshol. Mindannyian tudjuk, hogy a betegek alapellátása, a szakambulancia, a kórházak és a mentőszolgálatok működése az emberi hozzáálláson túl leginkább attól függ, hogy milyen szerződést köt velük az egészségbiztosító pénztár, és azt mennyire tartja be. De ezekre, valamint arra, hogy 2010-ben mire számíthat a beteg, megkapják-e orvosságaikat egész évben a krónikus bajokban szenvedők, és sok más egyéb természetes aggodalomra abban az intézményben, amit a biztosítottak pénzén tartanak fenn, nem adnak választ. Mint ahogy arra sem ismerjük a választ, hogy miért nem nevezte meg és helyezte tisztségbe (nem létező) jelöltjét az RMDSZ a Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár élére.
