Használjanak ki minden lehetőséget, amely a törvény elfogadása nyomán adódik — áll A civil társadalom fejlesztéséért központ közleményében. A szervezet szerint ,,az a lehetőség, hogy Szerbia 300 000 polgára megkapja egy európai uniós ország állampolgárságát, valóban jelentős esélyt jelent arra, hogy felgyorsuljon Szerbia európai integrációja". A törvény elfogadása segítheti Szerbiát ,,az európai integráció felé vezető úton, s a hatás gyorsabb lehet, mint volt Románia esetében, tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti kisebbség politikai szervezetei megkerülhetetlen részét képezik a szerb kormányzati rendszernek, minthogy a legtöbb ellenzéki párt is lehetséges partnernek tekinti őket", és a magyar kisebbség, valamint a szerb többség között ,,nincs jelentősebb feszültség".

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a kettős állampolgárságról

Határokon túli állampolgárság címmel elemzésben foglalkozott tegnap a Frankfurter Allgemeine Zeitung a szomszédos országokban élő magyaroknak állampolgárságot kínáló budapesti törvénytervezettel. A konzervatív napilap annak kapcsán közölte az írást, hogy a tutzingi evangélikus akadémia diplomaták, történészek, politológusok és társadalomtudósok részvételével nemzetközi tanácskozást rendezett a témáról. * Az elemzés bevezetőjében a szerző, Karl-Peter Schwarz utalt arra, hogy a szomszédos államok eltérően reagáltak a magyar elképzelésre. Amikor a kijelölt külügyminiszter, Martonyi János Pozsonyba látogatott, magasra csaptak az indulatok. Néhány nappal később horvát kollégája, Gordan Jandrokovic viszont higgadtan reagált minderre. Az európai uniós csatlakozáshoz Magyarország támogatására számító Horvátországban 16 000 magyar él, az EU-hoz Budapesttel együtt hat évvel ezelőtt csatlakozott Szlovákiában ezzel szemben 520 000 — tette hozzá a lap. Nyugodt volt a fogadtatás a szerbiai Vajdaságban is, ahol 300 000 magyar él — írta az újság, utalva arra, hogy a kettős állampolgárság Szerbiában elfogadott, az ott élő horvátok rendelkeznek azzal, csakúgy, mint a Horvátországban élő szerbek. * A magyar törvénytervezet nem okozott felindulást Romániában sem, ahol 1,4 millió magyar és székely él — fejtette ki a cikkíró, emlékeztetve: ,,a két állam, egy nemzet, közös jövő" jelszó alapján Bukarest maga is nagyvonalúan állampolgárságot ad a Moldovában élő románoknak. Ukrajna — ahol 150 000 magyar él — nem reagált, az ország ugyanis a második állampolgárságot alapvetően nem engedélyezi, Ausztria, illetve Szlovénia pedig — a maga 40 000, illetve 6000 magyarjával — inkább a Szlovákia és Magyarország közötti konfliktus, mint Magyarországhoz fűződő saját kapcsolatai miatt aggódik. * A tutzingi tanácskozás azt vizsgálta, miért éppen Pozsony és Budapest között kerül sor mindig összetűzésre. Az újság több felszólalást idézett. Ján Gábor, a szlovák külügyminisztérium főosztályvezetője azt fejtegette, hogy miközben a szlovák kisebbségvédelem a mindennapos gyakorlatban is ,,felülmúlja" az európai szabványt, Magyarországon ,,szép törvények" léteznek ugyan, de azokat nem tartják be. A kisebbségek továbbra sem rendelkeznek parlamenti képviselettel, és asszimilációjukat gyorsítják — hangoztatta a szlovák felszólaló, aki szerint a magyarok ,,megszállottan" vallják azt, hogy őket történelmi igazságtalanság érte, és ebből fakad állandó gáncsoskodásuk. Gábor szerint a két ország között tartós politikai párbeszédre van szükség — amivel a magyarok az állampolgársági törvény esetében nem éltek —, továbbá a szuverenitás kölcsönös tiszteletére, valamint több bizalomra. * Egy másik szlovák felszólaló, a szlovákiai Somorja kisebbségkutató intézetének képviselője, Petőcz Kálmán azt hangoztatta, hogy a magyar kisebbség a két állam túsza. Petőcz szerint nincs megfelelő mechanizmus a konfliktusok megelőzésére, illetve megoldására. A többség fenntartja magának azt a jogot, hogy ő döntsön a kisebbség identitásáról. A szlovák—magyar alapszerződés által előirányzott ,,interkulturális párbeszéd" valójában soha nem kezdődött meg — állította. * Az újság ezt követően Szarka Lászlót, a komáromi Selye János Egyetem történészét idézte, aki szerint a nemzeti érdekeket mindkét fél ,,túl szűken" értelmezi. Mindez pedig akadályozza annak a bizalmi tőkének a kialakulását, amely nélkülözhetetlen lenne a párbeszédhez.