Betegsége, avagy a királyi udvar pezsgő eseményekkel tűzdelt élete zavarta meg abban a herceget, hogy múlt szerdán ne Zalánpatak vendége lehessen? — találgatták a maroknyi falu lakói, akik várják ,,függőfészkük" jövőjének alakulását. Málnás község önkormányzata, melynek közigazgatása alá tartozik az egykori üveghuta maradék települése, angol nyelvű színes-képes összeállítást is készített egyfajta ,,rangos beadvány" gyanánt, amellyel sugallni szerette volna, hogy háromszéki székelymagyar óhaj menteni ezt a patinás és érdekes múltú települést, amely több mint fél évszázada a pusztulás ösvényére lépett. Ám nincs semmi veszve, Károly herceg hamarosan visszatér, mert avítt épületből rusztikus lakosztályt, vendégházat varázsolnak számára Zalánpatakon: utóbbi látogatása alkalmával újabb régi falusi házat vásárolt a régebbi közvetlen szomszédságában.

Különös vendég az Ársicca alatt

Kiút az elszigeteltségből a címe a beadványnak. Végül is miért ne tudhatna ennek a másfél száz lelket számláló településnek múltjáról, jelenéről és jövője gondjairól a herceg, ha utóbbi látogatása során kijelentette: no éppen ilyennek képzeltem el egy csendes fészket, ilyennek képzelem Erdélyt, mint ezt a helyet, mely itt húzódik meg az erdő szélén!

— Érdeklődéssel követtük a herceg erdővidéki és zalánpataki többszöri látogatását — nyilatkozta Kasléder József málnási polgármester (képünk), aki Kálnoky Tibor gróf ismerőseként, netán még távoli rokonaként többedszer vendége ennek a vidéknek és falunak. Ha az angol trónörökös ide is eljön, majd megtudja mindenki a világban, hol is van az a szép fészkecske, aminek Zalánpatak a neve! Hogy egy előkelő grófi család, a Kálnokyak befektetnek a megye legelszigeteltebb településén, az számunkra mindenképpen pozitív üzenetet hordoz — vélekedett. — Én hiszek szülőfalum, Zalánpatak jövőjében, hinnem kell. Hogy ezt a falut felemeljem, számomra kihívás, meg kell menteni a kihalástól.

— Tudomásom van arról, hogy a gróf Kálnoky család atyafisági, mi több, rokoni szálakkal kötődik a herceg elődjeihez.

— Ez valóban így van — felelte gróf Kálnoky Tibor. — A herceg nagyon szereti Erdélyt. Szászfehéregyházán van még egy parasztháza, de igazából nem a legjobban érzi ott magát. Talán egyszer aludt ott. Itt szeretni fogja ő is, talán a családja is. Adott itt a természeti környezet a csendre, kényelemre. A vendégház a miklósvári vendégházak láncolatához tartozik.

Ismert, hogy az angol herceg nemcsak az erdélyi Rhédey család késői leszármazottja, hanem felmenő ágon egyenes ági kapcsolatot lehet kimutatni kőröspataki gróf Kálnoky Bálintig is, aki a mai Zalánpatak helyén, Egyedmezején alapított üveghutát a XVII. század derekán. A herceg, vendégfogadójával, gróf Kálnoky Tiborral (képünk) együtt rótta le tiszteletét a közös ős, Rhédey Claudia erdőszentgyörgyi sírjánál. Otthon érezte magát, tehát nem csak ott, hanem itt is, Zalánpatakon. Érezte-érzi, hogy a régi rokoni szálak Zalánpatakkal is összekötik.

— A zalánpataki vendégház homlokfalán három címer látható, ami jelkép — folytatta Kálnoky Tibor. — Ott van az angol királyi család címere, a Rhédey címer és a Kálnokyaké is. A herceg rövidesen visszatér, várjuk. Ehhez a fundushoz, amit mi bírunk, kb. tízhektárnyi terület tartozik. Nagyon nem akarunk terjeszkedni, esetleg még egy ennyivel, merthogy itt lovakat szeretnénk tartani, szükségünk lesz a szénára.

A Miklós-pataka két oldalán elterülő birtok átalakulóban. Mögötte erdős legelő. Az a hely volna alkalmas a terjeszkedésre. Kálnoky Tibor elmondta, eléggé kevés birtokot tudott öröklés címén visszaigényelni Zalánpatakon, mert miután az üveggyár megszűnt, amiben nem kevés része volt az akkori üvegipar kapitalista konkurenciájának, ősei túladtak a birtok tetemes részén, részlegesen eladták, s a gyár területe, az egykori telkek azóta sokadik tulajdonba kerültek. Alig négy-öt hektárt igényelt vissza, több olyan apró hely is van, amit gyakorlatilag használni sem lehet, s egyelőre mások bírják. Ha terjeszkedni akar, csak vásár útján teheti. Nem kell hát attól tartania a zalánpataki népnek, hogy háborgatni fogja olyan tulajdonuk miatt, amit egykoron ősei vásároltak-kaptak a Kálnokyaktól.

A gyakran konzervatívan gondolkozó helybeliek aligha tudják rugalmasan kezelni az eseményt. Ezért próbáltuk kitapogatni véleményüket. Legutóbbi zalánpataki utunk óta sokat változott a Kálnoky jelenléttel kapcsolatos helyi közvélemény. A közömbösen gondolkodók beletörődtek abba, hogy húzzák az igát, mint elődeik, él azonban két egymással teljesen ellentétes gondolkozás, ítélet: maradjanak ott, ahol voltak az egykori patrónusok — mondták —, még csak az hiányzik, hogy kezdjék itt piszkálni a családi vagyonok, telkek-házak esetenként amúgy is homályos tulajdonjogát. Farkas György és felsége, Rózsika a másik oldalt képviseli. Mi örvendünk — mondták —, hogy változást hoz ez az esemény falunk életében. Inkább a grófok jöjjenek, mint a kommunisták! — jelentette ki a férj. — Belőlük még most is éppen elég van!

Kiút az elszigeteltségből

— Miképpen lehetne kimozdítani jobb irányba ezt a falut úgy, hogy megmaradjon eredeti varázsa is, és a lakosság jobban élhesse életét. Ezt célozza meg az említett önkormányzati összefoglaló. Kérem, részletezze elképzelésüket — kértük Kasléder Józsefet.

— Itt még aránylag érintetlen a táj, növénytermesztésre, állattenyésztésre igen alkalmas. Megteremnek a vegyszermentes élelmiszerek, valóságos kincs a tiszta ivóvíz, bővelkedünk a természetes építőanyagokban, megoldható olyan energiagazdálkodás, ami nem szennyezi a környezetet, lehet alapozni a kíméletes élelmiszer-feldolgozásra, kézművességre, a hagyományos székelymagyar népi kultúra gondos ápolásán túl olyan ökokultúra kialakítására, ami biztosítaná az ember és a természet harmonikus együttélését, a belső emberi értékek fejlesztését, a fogyasztásban az önmérsékletet emelné a kulturáltság rangjára.

— Itt mi nem használunk vegyszereket — részletezte a kérdéskört Farkas Levente, aki maga is termelő. — A burgonyavész és a kolorádóbogár nem állandóan pusztít. Ellenük csak akkor kell fellépnünk, ha nincsen más megoldás.

— Mi alapozni szeretnénk itt a természet ajándékaira: erdei gyümölcsök értékesítésére — folytatta Kasléder. — Érdekes, hogy a környék felette gazdag gombaféleségekben. Lehetőség nyílik az erdő- és a racionális vadgazdálkodás megszervezésére, amiből valamilyen haszna lehetne a helybelieknek is. Ideális feltételek kínálkoznak vadaskert kialakítására.

Sorolták is a zalánpataki emberek azoknak a falusfeleknek a nevét, akik nemcsak a vadászat, hanem a vadgazdaság dolgában is hasznos tanácsokkal tudnának segíteni. Lassan kikristályosodott előttünk, hogy Zalánpatak vidéke kiváló lehetőségeket biztosít az agro-, a lovas- és a gyalogló turizmus kifejlesztésére, és akkor még szót sem ejtettünk a föld mélyében rejtőzködő gazdag ásványvíztartalékra, azokra a szén-dioxid-kitörésekre, amelyek nagy kapacitású száraz gázfürdőket (mofettákat) táplálhatnak. Hinni kell abban, hogy hamarosan megépül a falut Málnásfürdővel összekötő út, elérhető lesz a turista számára nemcsak a helybeli épített örökség, hanem az is, amit a közvetlen környék kínál.

— Nekem több irányú érdekeltségem lenne itt — egészítette ki a gondolatkört gróf Kálnoky Tibor —: egyrészt a turizmus útján, létesítményeim révén idővel megszülethetne itt egy állandó jellegű üvegművészeti kiállítás, ami turisztikai vonzóerőt is jelentene.

Figyelemmel hallgattuk az elszigeteltségből való kijutás lehetőségeit. Miként egykönnyen nem épít magának függőfészket egy madár, azonképpen — tudjuk — ezeket sem lesz könnyű megvalósítani. De valami megindult Zalánpatakon. A függőfészek, miképpen nevezte lapunk főszerkesztője negyven évvel ezelőtti riportjában ezt a falut, akár lábra is állhatna.

Úrnapján születik majd a döntés

Hiba volna azt hinni, hogy az egy híján 150 lélekből álló faluban nyugodtak a kedélyek. Szinte el lehetne mondani, hogy Zalánpatakon mindig zúgolódnak valamiért. Az említett függőfészek riportere mesélte, hogy negyven esztendővel ezelőtt is azért látogatott el az Ársicca alatti faluba, mert ,,valami fölött évődtek a helybeliek". S mert a holnapi nap alakulásáért való aggodalom mindétig újratermeli magát, azt kell mondanunk, így van ez jól Patakon!

— Soha nem érjük meg, hogy utat építsenek nekünk Málnásfürdő felől — mondogatták. — Ígéretekből a polgármester sem tud utat építeni. Szárazajta felől is leromlott, de egy szavunk sem lehet, mert ne: mindennap hazahozza a Mercedes az iskolásokat Málnásról. Ilyen soha nem volt! Most a tej dolgában is csend van, és legyen is. Nincs értelme háborogni és hadakozni Kasléder Gyurikával — nyilatkozta a boltos asszony az üzletben —, mert reá vagyunk szorulva, és sokat segít ezen a falun. Itt a tejpénz annyi, mint valamikor az aranytallér. Hagyjátok békében ezt a polgármestert is, sze’ küzd a faluért — hangzott. — Küzd-küzd, de pont abban nem segített, ami a legfontosabb lett volna — így a felelet. És folytatni is lehetne, akár a végletekig...

Járjuk a falucskát, s kiderül, hogy puskaporos a hangulat, mert a rendszerváltás után eltelt húsz esztendő alatt sem rendeződött megnyugtatóan annak a három osztatlan legelő- és erdős legelőbirtoktestnek (Köhös-feje, Ársicca és Tekse) a tulajdonjoga, amilyenhez hasonló csak itt van a megyében. Magántulajdonban lévő birtokrészek ezek, melyeket közösen használtak a tulajdonosok, de külön-külön mindenkinek telekkönyve van a részéről. Legeltetni valahol kell, ha jön a tél, kell a tűzifa — mondták —, itt ,,töpni s lépni kellett". ,,Székely mérnök úr, a Hatod magánerdészet főnöke mellénk állott, mi a zsebbe nyúltunk, mind a három birtokrésznek vezetőséget választottunk, kezünkben a törvényszéki döntés és a birtoklevél! Farkas Jóska felel az egyikért, Kasléder Albert a másikért, a teksei felelős időközben meghalt, de van helyette más. Kell-e ennél hivatalosabb dolog?" — kérdezték, és mégis baj van, mert ezt megtámadta, ,,senki más, éppen a polgármester, aki minket kellett volna ebben képviseljen! Kinek van igaza? — az a kérdés. Ebben csak az Isten maga tud dönteni, mert a polgármester azt mondta, hogy a háta mögött döntöttünk. Csütörtökön Úr napja! Körmenet lesz a faluban: döntsön majd akkor a Fennvaló!"

— Ne írjon ki semmit, szerkesztő úr! — ez a falu belső dolga, majd megoldódik. Ez nem újságba való — így Kasléder Albert (képünk).

— Én lemondtam, eltelt az idő, nem foglalkozom semmivel. Ezt írja — így Farkas József.

— Szóljon hozzá, polgármester úr — kértük Kasléder Józsefet.

— Joga van a népnek ősi jussához. Ebben nem kételkedem — mondta. — Annyi csupán a gondom, hogy miképpen lehetett birtoklevelet szerezni, és miképpen lehet jogtalanul fát kitermelni ezekről a területekről a községi földosztó bizottság megkerülésével? Valami nem tiszta, és nekem erről tudnom kell! Remélem, hogy a megyei földosztó bizottság méltányosan fogja kezelni ezt az ügyet.