Míg az expó nyitónapján 200 000 ember volt kíváncsi, addig szombaton délelőtt fél tizenegykor már 290 000-en rohamozták meg a pavilonokat. Eddig több mint hét és fél millióan látogatták a világkiállítást, Spanyolország és Ausztrália például a múlt héten köszöntötte egymilliomodik látogatóját.

Az expót — és benne a világ bemutatkozását — látni kell — gondolják a kínaiak, akik eddig sosem látott értéket kaptak hat hónapra. Itt vannak a pavilonok és bennük az értékes látnivalók, a kulturális, történelmi ízelítő, a különleges technikai ötletek, a szabadtéri programok, ételek, megvásárolható ajándéktárgyak, a megannyi színes látvány, új információ és szórakozás, s mindez szép környezetben. Eddig közel 38 millió jegyet adtak el.

A belépőjegy mellé azonban elsősorban időre van szükség, és türelemre, még ahhoz is, hogy az ember végigszaladjon ezen a nem sokkal több, mint 5 négyzetkilométeren. A szaúd-arábiai pavilonnál például mindig legalább három órát kell várni a bejutásra, mivel itt látható a világ legnagyobb — 1600 négyzetméteres —, háromdimenziós képernyője, amely 150 millió dollárból készült. Az építmény tetején és a környékén összesen 150 datolyapálma és homok idézi meg a sivatagi világot. Odabent, a magasban mozgó gumiszőnyegre állva egy belső hídon lassan haladva mozgatják a közönséget. Az emberek a félhomályban a térben különböző síkokban klipeket nézhetnek, a félkörívben hosszan húzódó híd alatt mozgó, szőnyegszerűen vetített képsorokon homok, emberek, térhatású, madártávlatú világ. A termet szinte teljesen beterítő kivetítőkön a szaúdi városok, emberek, a táj, a kultúra mozgó képei.

Trebitsch Péter