Árvay József (Plugor Sándor rajza, 1971)
A mai idősebb emberöltő emlékezetében úgy él, mint a szentgyörgyi levéltár vezetője, levéltári kutató, történész, pipájától elválaszthatatlan aktabúvár.
Éppen harmincöt éve nyugszik a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben. 1916. június 28-án született Brassóban. Valójában nyelvész, helytörténész volt. A kolozsvári egyetemen szerzett magyar—történelem szakos tanári képesítést. Pályáját a Magyar Nyelvtudományi Intézetben kezdte. A barcasági és kalotaszegi térszíni formák elnevezéseiről értekezett, s már fiatalon több közleményét közölte az Erdélyi Múzeum. A barcasági Hétfalu helynevei című tanulmánya 1943-ban jelent meg Kolozsváron. 1945-től a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa lett, majd középiskolai tanárként dolgozott. 1953-tól haláláig az Állami Levéltár igazgatója volt. Háromszékre vonatkozó írásai a Népi Egység, az Előre, a Korunk, a Megyei Tükör és az Aluta oldalain jelentek meg. A levéltárban rátalált Kemény Zsigmond elveszettnek hitt naplójára. Munkásságát Benkő Samu és Imreh István méltatta. Kiadatlan kéziratainak gyűjteményét lánya, Árvay Katalin sepsiszentgyörgyi magyartanár őrzi. Ebben az évben hunyt el egyetlen fia, ifj. Árvay József (szül. 1951-ben).
