A várpalotai emlékmúzeum
A trianoni békediktátum kilencven esztendő múltán is szorongatja, víz alá húzná és megfojtaná az Európában a legsúlyosabb csapást, a nemzet szétdarabolását is elszenvedni kényszerülő magyarságot...
...aminek következtében több hullámban száz- meg százezreket fosztottak meg önkényesen állampolgárságuktól, és javaikat elrabolva űztek el szülőföldjükről, ugyancsak százezrek kényszerültek a társadalmi rendszerváltozások során szülőhelyük elhagyására, Trianon következményeként pusztultunk-vesztünk, és mint oldott kévének, szét kellett volna hullnia nemzetünknek.
És ez mégsem történt meg. A szétszakítottság, a negatív demográfiai görbe alábukása ellenére a megmaradt magyarság a nemzeti összetartozás tudatát nem veszítette el. Az országot fizikailag megcsonkolták, kilencven év alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása, az elszakított nemzetrészek szétfejlődésének jelei is mutatkoztak ugyan, de a nemzeti együvé tartozás érzése ebben a században is megmaradt. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország ekképpen tovább élt. A Kárpát-medencében egy virtuális belső Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn élt tovább.
A magyar állampolgárság könnyített megszerzését szabályozó mostani törvény a folyamat felgyorsulását erősíti. Oldja a trianoni traumát. Üdvös lenne, ha ezt a magyar köztudatból is kioldaná.
Európa mai politikai és jogi berendezkedése egyáltalán nem kedvez ugyan a „mindent vissza!" érvényesítésének. Ha Erdély hovatartozásának megváltozását illetően erre alkalom teremtődne, hogy a „mindent vissza" jegyében ez az ábránd valósággá váljék — mint ahogy ilyen elképzelések voltak is a II. világháború előtt és után —, ha ez a demokrácia szabályai szerint történne, mit képzeljünk, népszavazáson hány erdélyi román adná voksát erre a változásra? És ha mindannyian óhajtanák is a románok ezt a változást, mit kezdene az új államalakulat a hétmilliónyi erdélyi románnal? Azt mondanók, hogy álljanak mindannyian az apjuk vagy a nagyapjuk fejfája mellé?
Ne ábrándozzunk!
Maradjunk a nemzetegyesítés reális, Európában szavatolt lehetőségeinél. Ennek leglényegesebb eleme a szabad mozgás. A szabad munkavállalás. A határok átjárhatósága. A nemzetrészek összetartozásának fontos pillére lesz a magyar állampolgárság megszerzésének könnyített lehetősége. A szlovák Fico és körei éppen attól félnek, hogy a magyar—szlovák határ menti sávban kompakt tömegben élő magyarokat tömeges magyar állampolgárságuk révén Magyarország magához kapcsolja.
Erre mit mondjunk? Azt, hogy tetszettek volna Trianonban és Párizs mellett a kompakt magyar lakosságot ingó és ingatlanjaikkal együtt országukból nem kiszakítani? Ha viszont megvonják a szlovák állampolgárságot azoktól, akik a magyart is választják, éppen maguk rekesztik ki országukból őket.
A magyar összetartozás és megmaradás harmadik fontos eleme az autonómia. Ennek többféle, „tiszta" vagy kombinált, Európában bevált formája ismeretes. Ezek valamelyikét vagy mindannyit viszont helyben kell megteremteni. Helyi összefogással, az együvé tartozás imperatívuszának minden politikai csoportosulásra, társadalmi rétegre való kiterjesztésével. És természetesen az anyaországgá visszaépülő erős Magyarország hatékony külpolitikájával.
A magyar parlamenti választások sikere a magyar összetartozás megerősödésének eredménye. Ez történt ezt megelőzően a helyhatósági választások alkalmával is, ha nem is ilyen átütő sikerrel. Nálunk, Erdélyben az európai parlamenti választások jártak hasonló következményekkel. És mindezeknek a tanulságoknak dacára tovább folyik a kicsinyes és ártalmas „betartások" buta politikája, a nemzeti ködevés, amely nem teremt Nagy-Magyarországot, hanem a megmaradt kicsit, a róla lefaragott részek összetartozását is rombolja.
Az új magyar parlament helyesen tette, hogy nem teketóriázott, nem halogatta, fektette, fúrta-faragta a kettős állampolgárság megszerzésének jogi lehetőségét. A sunyító lemondásnak és halogatásnak a végére hatvanöt év után pontot, illetve felkiáltójelet tett.
Orbán Viktor és csapata ezt a nemzeti felhajtóerőt vette észre, és átütő sikert épített rá.
