Vitéz Sebő Ödön- (1920—2004) emléktúrát szervezett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) csíkszeredai szervezete május elején Gyimesbükkben. Vitéz Sebő Ödön magyar katonatiszt volt, a 22. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport főhadnagya.
Parancsnoksága alatt székely katonáival három héten keresztül védte itt a Keleti-Kárpátokat, mindenféle támogatás nélkül. Katonai tudásának köszönhetően székely bajtársaival, az ellenséget kijátszva éjszakákon és nappalokon át megállás nélkül meneteltek Székelyföldön, Felvidéken keresztül egészen Németországig. Történészek kutatásai alapján a ,,halálra ítélt zászlóalj" hőstette több mint háromszázezer katona életét mentette meg. A kétnapos túrán megtekintettük a II. világháborúban elesett katonák emlékobeliszkjét a Bilibók-tetőn. A rovásírás mellett ez olvasható:
TRIANON
VÉDŐK ÉS TÁMADÓK
BÉKÉSEN PIHENNEK
1944. IX. 1.
Kissé elidőztünk előtte, aztán lebandukoltunk a Rákóczi Panzióba ebédelni. Később meglátogattuk a helyi plébániát. E katolikus templom felépítése a kommunizmus éveiben Dani Gergely atya érdeme: rózsafüzérrel és aktákkal a kezében addig kilincselt Bukarestben, amíg sikerült építési engedéllyel hazatérni. Sírja a plébánia udvarán található... Amikor beléptünk, a most ott szolgáló Salamon atya éppen a gyerekekkel futballozott. Örvendett jöttünknek, és kész volt előadást tartani nekünk a falu történelméről, értékeiről. Ezen az estén találkozhattunk a még élő háborús veteránokkal, szívesen hallgattuk visszaemlékezéseiket. A kilencvenéves Szili bácsi a Don-kanyarban harcolt, jó érzés volt megszorítani a kezét. Az első nap tábortűzzel zárult.
Másnap szentmisén vettünk részt a Bilibók-tető alatti kápolnában. Előtte megnéztük a Rákóczi-várromot a 30-as számú vasúti őrház szomszédságában. Innen Gyimespalánkára és a Kárpátok vonulatára láttunk. Az őrház ma vasúti múzeum, ahol Guszti bácsi (aki maga is vasúti tiszt volt) szakszerű előadást tartott a Székely vasút történetéről, és sok érdekes ereklyét megcsodálhattunk... Elzarándokoltunk a helybeli emlékparkhoz, ahol V. Sebő Ödön kopjafája mellett több is található, a honfoglalástól napjainkig emlékeztetve történelmünkre; ugyanitt kis táblácskán a 2005. december 4-i szomorú dátum is látható...
Aki még nem járt a Gyimesekben, menjen el, és nézze meg, hogy a tömbmagyarságtól elszakadva hogyan élnek a végeken azok az emberek, akiket nemcsak úgy ismerhetünk, mint gyimesi csángókat. A mi testvéreink ők is, és használják a székely zászlót.
Veres Ibolya, Uzon
