A középszer ­boszorkánykonyhája

2010. június 5., szombat, Színház az egész világ

Ilja próféta – részlet az előadásból

Példátlan mértékű vihart kavart a Sepsiszentgyörgy iránt érdeklődők körében a Tamási Áron Színház fenntartója, a helyi önkormányzat szakbizottságának döntése, amely nem nyilvánította meghosszabbíthatónak az intézmény igazgatója, Bocsárdi László megbízatását.

A perverz módon ,,majdnem" 8,92-es átlag minden bizonnyal beköltözik a népnyelvbe mint a tendenciózusság, a ,,tartozások" rendezése, a személyes érdekek előtérbe helyezésének szinonimája. Így (is) gazdagodik a nyelvünk.

De velünk — polgárokkal, színházlátogatókkal, a kultúra iránt érdeklődőkkel, egyáltalán: a várossal — mi lesz? Mert igazából ez a kérdés. Bocsárdi László művészi kvalitásait nem vagyok hivatott minősíteni, a szakmai elismerések megteszik mindannyiunk helyett. Intézményvezetői tudását is csak kevesen ismerhetik, hiszen a színház amúgy sem klasszikusan profitorientált vállalkozás, amelynek eredményességét menedzserképző szemináriumokon szerzett ismeretek irányítják jól bevált szabályok szerint.

Amit tudunk: Sepsiszentgyörgy színháza Kolozsvár mellett — na jó, némileg mögötte — a romániai magyar színjátszás fellegvárává nőtte ki magát, ahol referencia-előadások születtek, ahonnan különleges szellemiséggel és eszköztárral rendelkező színészek rajzottak szét, és váltak különböző társulatok meghatározó alakjaivá. És amit még tudunk, vagy inkább csak sejtettünk: a szellemi erőfeszítéstől irtózó vagy arra képtelen középszer számára folyamatos botránykő volt ez a színház. Pusztán azért, mert járta a maga többnyire öntörvényű útját. Tette ezt annak pontos tudatában, hogy az ellenzők és értetlenkedők rendszerint sokkal hangosabb kórusa közepette is kialakul egy másik harmónia, felnő egy másik színházlátogató generáció, amely hajlandó és képes alkotó, továbbvivő, empatikus részvételre. Csak ki kell tudni várni.

Hogy közben hiányzott a minimális diplomáciai késztetés, a városképépítés alacsonyabb igényszintű megmozdulásaiba való betagolódás? Hiba volt, lehetne kapásból rávágni, de csak részben volna igaz. Legfeljebb ahhoz lett volna elegendő, hogy elodázza a leszámolás pillanatát. Bocsárdi László 8,92-jével veszélyes módszerek villannak fel fenyegetően, amelyek ellenszenvesen, de ismerősen köszönnek vissza közéletünk más területeiről. A klientúraépítés, a szervilizmus munkaköri kötelességként való kategorizálása, az ,,egyszer majd kérünk valamit öntől" típusú zsarolás intézményesítésének kísérlete kezdődött el.

Bocsárdi Lászlót ne féltsük. Magunkat annál inkább.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2010-06-05: Színház az egész világ - Bíró Béla:

A kétely súlya

A csoda – részlet az előadásból
A Tamási Áron Színház Sepsiszentgyörgy emblémája. Magasan az első azok közt a kulturális intézmények közt, melyekről Háromszék határain, sőt, az országhatárokon túl is tudnak. A társulat (a kolozsvári magyar társulat mellett) a román és a magyar kultúra közti határok átjárhatóvá tételében is oroszlánrészt vállalt.
2010-06-05: Színház az egész világ - Mózes László:

Kisvárosi színjáték

Miközben fiatal és tehetséges politikusaink — azt gondolván, hogy kibontakozásuk legfelső határvonala a csillagos ég — lendülettel, autonómiáról gargalizálva értekeznek a székelyföldi önrendelkezésről, kiderül, éppen az autonóm, alkotó személyiséget képtelenek elfogadni és elviselni.