Akciója szervesen illeszkedik abba a kétéves folyamatba, mely során az RMDSZ, a városi és megyei önkormányzat majd minden intézmény élére hajbókoló, alárendelt és elkötelezett vezetőket ültetett (akinek nem inge, ne vegye magára!), másodrangú szemponttá vált a szakértelem, sokkal többet nyom a latban a párt és irányítói iránti hűség.

A Tamási Áron Színház igazgatójának tevékenységét elemző vizsgát bohózatba illőnek is nevezhetnénk, ha következményei nem lennének tragikusak. Az elképzelt forgatókönyv szerint, a jó előre megjósolt jegyet kapta Bocsárdi László, osztályzata akkor sem érte volna el a mandátum meghosszabbításához szükséges kilencest, ha a világ legzseniálisabb beszámolóját készíti el, hisz városunk irányítóiban már megfogalmazódott menesztésének szükségszerűsége. A Klárik Attila aláírásával érkezett RMDSZ-frakcióközlemény egyértelművé teszi: a polgármester egymaga döntött a bizottság összetételéről. Vállalta ennek felelősségét, döntése alátámasztja, új emberekkel új színházat akar, olyat, ahol megfogalmazása szerint ,,mindenki jól érzi magát". A hírek szerint megbízható barátok számára üresítik a széket, talán Magyarországról csábítanának haza igazgatójelöltet, azt a Kátai Istvánt, akinek Szent György-napi operettet sanzonnal vegyítő produkciója jelezte ízlését és képességeit. Vidámságot, örömet okozó, kellemes produkciókat, operetteket, musicaleket kíván felszolgálni nekünk városunk vezetője, félresöpörni a komoly, mély üzeneteket hordozó, tartalmas darabokat, s így egy kalap alatt szabadulhat a gondolkodó, szuverén művészektől is, lesznek helyettük dróton rángatható marionettek, akik úgy táncolnak majd, ahogy ő fütyül.

A Tamási Áron Színház jelenlegi színvonalát tizenöt éves, nagyon kemény munkával, tudatos építkezéssel érte el, és ebben elévülhetetlen szerepe van Nemes Levente mellett Bocsárdi Lászlónak. Tetszik, nem tetszik városunk vezetőinek, elismertté vált teátrumunk nemcsak díjakkal szerzett hírnevet, de értéket teremtett és teremt újra meg újra. S közben kinevelte ifjú közönségét, rászoktatta őket, hogy egy előadás lehet több egyszerű szórakozásnál, érzéket fejleszthet, értelmet csiszolhat, a vidám színpompás csilivili dalolászáson innen és túl is van élet. S mindezt most egyetlen döntés elsöpörheti.

Két évvel ezelőtt, a választási kampányban, de utána is felmerült: az RMDSZ-es vezetők Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld kulturális fővárosává kívánják varázsolni, jelenlegi polgármesterünk megválasztása előtt ígérte, támogatja a színházat, ismeri, elismeri annak értékét. Most mindezt feledni látszik, és figyelmen kívül hagyja, hogy Háromszék központját, az általa irányított várost távolabbi magyar és román vidékeken értelmiségi körökben elsősorban színházáról ismerik. Bocsárdi László neve jól cseng ott is, ahol Antal Árpádról senki nem hallott.