Több száz sepsiszentgyörgyi nagydiák, három középiskola végzős fiataljai ballagtak el szombat délelőtt a már régen kialakult, de az érintetteknek mindig új és egyedi kicsengetési ünnepségeken.
A Mikes Kelemen Főgimnázium, a Székely Mikó Kollégium és a Református Kollégium összesen tizenegy osztálya lépett ki június 5-én a gyermekkorból, és vette vállára a vándorbotot-tarisznyát — hiszen új útra indul az is, aki itthon marad. Rokonok, barátok, ismerősök egész hada állt mögöttük, virággal és szép szavakkal bátorítva az elválást a sokszor nehéz munkát követelő, de mégis mindig oltalmazó iskoláktól. Szólt a csengő, zengett az ének, záporoztak a díjak, búcsúztak a távozók és az ottmaradók, kicsik és nagyok, tanárok és immár volt tanítványok — egymástól és életük egy korszakától is.
Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő a Mikó udvarán a hely szelleméről beszélt, arról a láthatatlan sajátosságról, amely mégis meghatározó, az öt kontinensre szétszóródott székelyek mindenütt felismerik a közös örökséget. Ezt megtartani, továbbvinni a ma elballagók felelőssége is — figyelmeztetett Bíró Béla iskolaigazgató, aki Trianonnal is példálózva bölcsességre és értékteremtő életre intette a neves tanoda sorrendben 118. felnőtt generációját. Megilletődött csend fogadta a református lelkészi áldást, és felszabadult öröm a műsor végét. Ma már újra neki kell fogni a tanulásnak — nem ért véget az érettségi —, de a hét végén sokak számára megváltozott a világ, más szemmel néznek szét, talán még a nap is másképp süt ezután.
