Amint az várható volt, a kormány hajthatatlannak bizonyult, semmilyen módosÃtást nem fogadott el a megszorÃtásokat tartalmazó törvénytervezetekhez. Szombaton még felröppent a hÃr, hogy a nyugdÃjcsökkentésrÅ‘l csak-csak lemondanak, a remény azonban hamar szertefoszlott, estére már hivatalosan is bejelentették: marad minden a régiben, a jól ismert intézkedéseket tartalmazó dokumentumokért vállal ma felelÅ‘sséget a kabinet a parlamentben.
Miután az államfÅ‘ már korábban is ismertette álláspontját ez ügyben, gyakorlatilag a törvényhozó testület maradt a drasztikus lefaragások által érintett rétegek, a közalkalmazottak, a nyugdÃjasok, a kismamák, a munkanélküliek egyetlen reményforrása. Az a parlament, amelynek megÃtélése olyannyira megromlott az elmúlt években, hogy az államfÅ‘ például három évvel korábban — a menesztésérÅ‘l szóló népszavazáskor, amikor szinte minden parlamenti párt szövetkezett ellene — egymagában aratott diadalt fölötte, és amelynek „felét" fölöslegesnek tartja a lakosság, mint az a legutóbbi, államfÅ‘választással egy idÅ‘ben tartott referendumkor kiderült, hiszen a választópolgárok elsöprÅ‘ többsége egykamarás, legtöbb hármszáz fÅ‘s testület mellett foglalt állást. Fontos, felelÅ‘sségteljes feladat hárul tehát a honatyákra, a bizalmatlansági indÃtványról szóló szavazás egyben a demokrácia alapintézményének számÃtó törvényhozásba vetett, válság idején különösen fontos bizalom újjáteremtésére kÃnál lehetÅ‘séget. Nem véletlen hát, hogy a hatalom berkeiben is egyre több képviselÅ‘ és szenátor bÃrálja a tervezett kiadáscsökkentÅ‘ intézkedéseket, és a bérek, illetve nyugdÃjak csökkentése ellen emeli fel halkabban vagy erÅ‘teljesebben szavát. A törvényhozó testület egyik kiemelt szerepe ugyanis éppen az, hogy ellenÅ‘rzést gyakoroljon a kormány fölött, a honatyák az általuk képviselt polgárok érdekeit szem elÅ‘tt tartva döntsenek, ne szűk pártvezetÅ‘i körökben dÅ‘ljön el milliók sorsa, amelyhez a szenátorok és képviselÅ‘k bólogatójánosként asszisztálnak.
A bizalmatlansági indÃtványról szóló szavazás kimenetelét nehéz megjósolni, még ha látszólag kényelmes többséggel rendelkezik is a kormányoldal. Minden csak azon múlik, hűséges pártkatonákként vagy igazi képviselÅ‘kként viselkednek választottjaink. A tét nem csak a bérek és nyugdÃjak mértéke, hanem a demokrácia intézményeinek további sorsa.