A zabolai polgármesteri hivatalnál érdeklődöm: hol tartják a találkozót a lovak leadását megtagadó gazdákkal? Ők nem tudják, sztrájkolnak. Rövid nyomozás után kiderül, a rendőrségre idézték az ellenállókat. Altiszt nyit ajtót, bemutatkozom, elmondom, szeretnék részt venni a találkozón. Egy pillanat — a parancsnoknak kell erre engedélyt adnia. Amit meg is kapok, de feltétellel: az előszobában le kell adni a fényképezőgépet, magnetofont, még a mobiltelefont is! Na, itt tényleg fontos események zajlanak, nemhiába épp az őrsre citálták a gazdákat...

A parancsnok szobájában az állategészségügy szakemberei győzködik a gazdákat, hogy nincs kibúvó, a beteg lovakat le kell adni, ha nem, letilthatják az ország határain a lókivitelt! S akár 3600 lejre is büntetnek! A lovat pedig bírósági végzéssel így is, úgy is lefoglalják. A gazdákat nem nagyon hatják meg az érvek: nekik a ló kell, vagy a pénz. Helyben, amikor autóra teszik a paripát.

Kalányosok a hatóságokkal szemben

Dan Hagiu tanárember, nem akar megválni a lovától. Csupán annyit kér: hagyják még néhány hónapig, hadd csikózzon meg, és szoptassa kicsit a fiát. Ezt sem lehet, beletörődik. Idős Sütő Antal tehetetlenségében sír. Mindjárt nyolcvanéves, ráadásul fogyatékos. A ló létkérdés számára. Megütöm a lovat, s felakasztom magam — hajtogatja. Nemrég ötvenmilliót ígértek a lováért, nem adta oda. Most jó, ha húszat kapna. ,,Süljön meg a törvény. Nem beteg a lovam, táncol, alig lehet befogni" — mondja elcsukló hangon. Fia is jelen van, ő okosabb fejével gondolkodik: nem lehetne újból megcsinálni a tesztet? Mindegy, mennyi, megfizetik. De nem lehet: a hétéves Szellő sorsa meg van pecsételve, vágóhídon végzi. A gazda is feladja: jól van, vigyék. Nicolae Preda lovának egy hónapos a csikója. Csak négy hónapig halasszák még a levágást, hadd szopjon a csikó, nem lehet másképp felnevelni. Számukra pardon sincs, senkivel nem lehet kivételezni.

Az állatorvosokon és a rendőrökön is látszik: fájlalják a dolgot, sajnálják a gazdákat. De a törvény törvény, ők csak végrehajtók.

Szerda van, pénteken jön a teherautó, felrakják a lovakat, s viszik a vágóhídra a jószágot. Onnan már csak szalámi formájában térhetnek vissza falujukba.

Érdek a betegség felszámolása mögött?

Nem véletlenül hívták a rendőrségre az ellenkező gazdákat. Ez a törvény háza, az itt elhangzó szónak nagyobb a súlya — magyarázta az őrsparancsnok. Nicolae Şulea állatorvos további érdekes adatokkal szolgál: amikor lovaik betegségéről és leadási kötelezettségükről értesítette a gazdákat, megfenyegették, hogy felgyújtják a házát, megölik. Nem a mostaniak fenyegetőztek, a romákkal volt a baj. Mellesleg ők azok, akik nem is jelentik be a lovaikat, nincsenek csippel megjelölve, nem viszik a kötelező oltásokra. Nem teljes tehát a nyilvántartás. Ezt mások is tudják a faluban, mondogatják is, hogy van még beteg ló, de azokról nem tudnak a hatóságok. Erről később Zágonban is hallottunk, ott név szerint is említettek gazdákat, akik bejelentetlen lovat tartanak. Sőt, az állat-egészségügyiek előtt sem ismeretlen a helyzet.

Akkor át kell fogalmaznunk a jelentést, amely hamarosan arról fog szólni, hogy hazánkban felszámolták a fertőző kevésvérűség gócpontjait (is). Azt kell írni: az ismert lóállományban. A baj viszont továbbra is fennáll: legyek, szúnyogok egyformán járják a bejelentett és a be nem jelentett lovakat, terjesztik tovább a kórt. De fontos a jelentés, ha ez megvan, árkon-bokron, határon jöhetnek, mehetnek a lovak továbbra is. Ami nem kis biznisz a lótenyésztőknek, fajlókereskedőknek. Mert Józsi bácsi soha nem fogja Magyarországra vinni igáslovát. Neki abban áll az üzlet, hogy szekéren tudja hazavinni a szénát, pityókát, a fát az erdőről.

Zágon, a kemény dió

Kovásznán egyetlen beteg lovat kell leadni, nem is jelentene gondot. A baj az, hogy az állatot nemrég vitték Csomakőrösre épen, egészségesen. Az adásvétel előtt vettek tőle vért, de az eredményt már az új tulajdonos kapta meg. Bonyolult, a gazdák nem jelentették az adásvételt, nem volt állatorvosi papírjuk az üzlethez, de lesz rá megoldás — véli Hencs András állatorvos, aki egyben tagja annak a csapatnak, amely a gazdákat győzködi a lóleadás szükségességéről.

Zágon kemény dió, ezt tudják az állat-egészségügyiek is. A román cigányokkal — a kalányosokkal — nehéz egyetérteni, az erőszaktól sem riadnak vissza. Három gazdának kellene leadnia négy lovat, a polgármesteri hivatal előtt álldogálnak, nem is akarnak hallani a beszélgetésről. Aztán mégis meggondolják, nagy dérrel-dúrral bevonulnak az alpolgármester irodájába. Az asztal egyik oldalán ők — Roman, Şelariu, Bălăceanu —, a másikon a hatóságok, rendőrrel együtt. Codruţ Şulea állatorvos próbálja belátásra bírni őket, már előre borítékolható az eredmény.

,,Egy hónapja olyan stresszben vagyok, hogy mindjárt megölöm a gyereket, úgy sincs mit enni adjak. A ló nem megy sehová! Vigyék el az istállóból, ha tudják, én nem adom!" Ilyen mondatokkal vagdalkoznak, nem érdekli őket, hogy most rövid időn belül meg is kapnák pénzüket a lóért. Az sem, hogy az ellenkezés csak újabb problémákat hoz a nyakukra. A büntetéstől nem félnek. Van tapasztalatuk: nem fizetnek, nincs mit behajtani rajtuk, a büntetést pedig közmunkában ledolgozzák. Már amennyire ledolgozzák. S ezt tudják a hatóságok is, nincs eszközük komolyabb megszorításra. Egy-null a kalányos javára.

Nem is tart hosszasan a megbeszélés, a romák felállnak, kimennek az irodából. Annyit még visszaszólnak, ha helyben megkapnák a pénzt, még lehetne szó a lovak leadásáról. A kamion Zágonba is pénteken érkezik, lássuk, lesz-e ló, amit fel lehetne rakni.

Azt mondják, ugye, hogy a székely furfangja messze földön híres. Semmi az a kalányos észjárásához képest! Korábban Silvestru Roman vállalta, hogy beszolgáltatja vérbajos lovát. Jött a kamion, ő is a lóval. Csak nem azzal, amelyik beteg volt. Dacos, kezelhetetlen mént akart leadni a beteg állat helyett. Azzal azonban nem számolt, hogy rakodáskor az állatorvos ellenőrzi a ló csipjét. Rögtön kiderült a turpisság, a ló maradt, Roman bá füstölgött: valaki elárulta, de megtudja ő, kinek járt el a szája...

A becsületes adja, az agyafúrt megtartja

Péntek reggel, Zabola, 8 órára várják a lószállító autót a sepsiszentgyörgyi Casalcótól. A hatósági állatorvos fél kilenckor hívja az igazgatót: nézzen utána, hol az autó? Fél tízkor jön a hír: mindjárt érkezik, eltévesztette az útvonalat, Zágonba tartott.

Azt mondják, nem rossz üzlet a lóhús. Olaszországba viszik a hasított feleket, jól fizet érte a talján. A vágóhíd egy lejt ad a ló élősúlykilójáért a gazdának, azt is határidőre. Mint ahogyan az állam a háromlejes kártérítést. Közben Hencs doktor Hagiu tanárt keresi telefonon, szeretné tudni, lehozta-e a hegyi legelőről a fertőzött lovat. Gyanítják, hogy nem... A tanár úr ott az iskolában, kijön az útra személyesen tárgyalni: tudják, olyan köd volt tegnap a hegyen, hogy nem lehetett lehozni a lovat. Pedig tényleg meg akarok szabadulni már ettől a problémától... Nagy politikus, tudják ezt az állat-egészségügyiek is. Mégis engedik meggyőzni magukat, jövő hétig haladékot adnak. Két nappal ezelőtt azt mondták, az utolsó határidő péntek, aki nem adja le a lovat, viszi a büntetést.

Tíz órakor érkezik az autó, irány Nicolae Preda portája. A gazda otthon, feleségével várják a ,,gyászkocsit". Alkalomhoz illő hangulat. A kanca egy hónapos csikóját már odaadták valakinek, viselje gondját, nekik egy életre elég a lovászkodásból. Nem fiatal a szürke, de jó húsban van, nem is látszik, hogy tegnap még szoptatott. Csendesen követi gazdáját, kötőféken vezeti fel az autóra. Nem ellenkezik, tudja, ha gazdája vele, baj nem történhet. Lánc kerül a nyakára, a kötőféket leveszi a gazda. Egyet még csap a ló farára, megemeli kalapját, hátrasimítja szürke haját. Lelép az autóról, szemét dörzsöli, mintha beleesett volna valami. Nem akarja, hogy sírni lássák a szomszédok. Nem néz vissza, behúzza maga után a kaput.

Sütőéknél az ifjabb Antal nyit kaput. A ló a mezőn, pityókát kell húzatni. Az este senki nem szólt, hogy ma jön az autó. El kell menni a mezőre, a síneken túlra. Jó három óra múlva itthon a ló, ígéri. Az állategészségügy újból megértő: felveszik a többi lovat, s visszajönnek. A következő állomás Kovászna, az ide tartozó Csomakőrös. Népes család az udvaron, még hangoskodnak is, de ez csak vicc. Nem ellenkeznek, meggyőzték őket, ha nem adják le a lovat, a szociális segély forog kockán. Megitatják a lovat, majd ketten feltolják az autóra. Ez is könnyen ment.

Akkor mehetünk Zágonba — gondolom én, de rosszul, mert kiderül, nem is mennek oda, úgyis hiába, a kalányosokkal nem lehet zöld ágra vergődni, még baj is lehet belőle. Csendőrség, rendőrség, bírósági végzés kell oda, nem mer a darázsfészekbe nyúlni egy állatorvos sem. Vissza Zabolára, megérkezett Sütőék Szellője is. Meg sem szusszanhat az utolsó pityókahúzatás után, máris teszik fel az autóra. Hamarosan megpihen örökre.

Az ügyészséget is hadrendbe állítják

Nincs kivételezés, valamennyi, fertőző kevésvérűséggel azonosított lovat begyűjtik Háromszéken — erősítette meg lapunknak dr. Sikó-Barabási Sándor, a Kovászna Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság vezetője. Háromszéken 150 ilyen lovat vettek nyilvántartásba, közülük az elmúlt év közepéig 121-et már eljuttattak a vágóhídra. Az ezek után járó, 1500—1800 lej közötti kárpótlást május 28-ig kifizették a gazdáknak. A fertőzött, levágásra szánt lovak között egy lipicai fajló is szerepel, a folyamat lezárásának végső határideje június 10. ,,Az érintettek vagy leadják a lovakat, vagy megbírságoljuk őket — jelentette ki Sikó-Barabási —, néhány problémás esetet már az ügyészségre továbbítottunk."

Mint ismeretes, a fertőző kevésvérűség elterjedése miatt Románia az év végéig nem exportálhat lovat az uniós térségbe. A korlátozás megszüntetésének előfeltétele a járvány felszámolása. (Csinta Samu)