A megye húsfeldolgozóinak vezetői, a szakigazgatóság, az agrárkamara, valamint az állat-egészségügyi hatóság szakembereinek tartott előadást az elmúlt héten a Román Hús Egyesület ügyvezető igazgatója, Mihai Vişan.
Az ötven alapító taggal és a húspiac több mint hatvanszázalékos részesedésével rendelkező legnagyobb hazai húsfeldolgozó szakmai tömörülés vezetője úgy tájékoztatott: a húsfeldolgozó iparban közel 19 000-en dolgoznak. A gazdasági válság már a 2008-as év végén, a húsfogyasztás csökkenésével talán leghamarabb náluk érződött, így idén már több feldolgozó volt kénytelen létszámot csökkenteni, mint ahány új munkaerőt alkalmazott. A 2007-es uniós csatlakozás nagyon jót tett a húsfeldolgozó ágazatnak, a mezőgazdasági uniós pályázatok által ez a szektor hívta le talán a legtöbb pénzt, közel 300 millió eurós beruházást eszközölve, így az állóeszközök értéke 38 százalékkal nőtt. A pályázati összegek 81 százalékát az új feldolgozók létesítésére és a meglevők korszerűsítésére fordították, 19 százalékra pedig az uniós elvárásoknak megfelelő élőállat-szállító és termékkihordó szállítóeszközöket vásároltak. A krízis miatt ennek ellenére a korábbi, közel hétszázalékos nyereségességi ráta 2008 végére alig haladta meg a két százalékot. A szakember a szabad verseny feltételei között elfogadhatónak tartja, hogy a hazai húspiacon még mindig a román termékek vannak túlsúlyban, 55 százalék körüli a piaci részesedés. A feldolgozók forgalmában első helyen állnak a friss húskészítmények, közel 38 százalék. A legkedveltebb termék a szebeni szalámi, második a füstölt császárhús, harmadik a virsli, negyedik pedig a sertéspástétom.
Kérdésre válaszolva az előadó elmondta: a húsfeldolgozás terén a feketegazdaság aránya meglehetősen magas, meghaladja a 30 százalékot. Az előadó kifogásolta, hogy a román hatóságok nem hallgatják meg általános forgalmi adóra vonatkozó javaslataikat, ők ugyanis többször kérték, hogy az unió legtöbb országához hasonlóan az alapélelmiszerek és húskészítmények adóját lényegesen csökkentsék. Szó esett a jó minőségű marhahús iránti, egyre növekvő keresletről, az unió szintjén ugyanis hiány tapasztalható, a feldolgozók pedig kénytelenek dél-amerikai marhahúst importálni.
A jelenlevők szerint a marhahúst Háromszéken is meg lehetne termelni, hiszen egyre több a kihasználatlan, olcsó takarmányt biztosító legelő. A szakember nem zárkózott el egy jövendőbeli, a feldolgozó és a termelő között kötendő előnyös szerződés létrejöttétől sem, hiszen ahogy az itthoniak mondták, a feldolgozók jelenleg nem hajlandóak megadni a megfelelő árat a hizlalt, 500—600 kilós, pirostarka vagy valamely húsfajtával keresztezett növendékért. Jelenleg hátrányosnak mondható szokás alakult ki, a hizlalás helyett ugyanis a borjakat 60—70 kilósan adják el a köztes felvásárlóknak. Mihai Vişan megígérte, hogy a húsfeldolgozó egyesület nevében ők is közbenjárnak a mezőgazdasági miniszternél, kérvén a marhahúságazat prioritásnak való minősítését és az unió szintjén létező sajátos támogatási formák hazai alkalmazását.
