Szigorúan elrendelte az Erdélyi Főkormányszék a falusi bíráknak az 1806. évi adók maradéktalan beszolgáltatását. A háborús évek megviselték a lakosság fizetőképességét. A hadba vonultak száma egyre nőtt, a Monarchia egész területén alig jutott betevő falatra. Egész Székelyföldön szárazság volt 1806-ban, ami tetőzte a nyomorúságos állapotokat.
Miklósvárszék falvainak az adót csak felerészben sikerült befizetniük. A kirótt adók falunként így oszlanak meg: Bodos 27 Rénes Forint és 38 Krajcár, Sepsi Bacon 65 Rénes Forint és 52 Krajcár, Száraz Ajta 122 Rénes Forint és 46 Krajcár, Zaláni Üvegcsűr 99 Rénes Forint és 10 Krajcár, Barót 429 Rénes Forint és 10 Krajcár, Köpec 81 Rénes Forint és 24 Krajcár, Miklósvár 223 Rénes Forint és 36 Krajcár, Bölön 365 Rénes Forint és 24 Krajcár, Közép Ajta 218 Rénes Forint és 43 Krajcár, Nagy Ajta 414 Rénes Forint és 38 Krajcár. Az összes adó értéke 2048 Rénes Forint és 21 Krajcár.
A napóleoni háború Miklósvárszék nemesembereit is hadba hívta 1805-től, tetőzve ezzel is a falvak kiadásait. A kereskedelem a román fejedelemségek felé egyre gyengült. A parasztság a birtokokról tömegesen távozott, így az adó beszedése is egyre nehezebb volt. Az Austerlitznél súlyos vereséget szenvedett osztrák haderőt rengeteg pénzzel lehetett újraszervezni. Ezért az adókat akkor is behajtották, ha a lakosságnak szinte semmi élelme sem maradt.
