Hajlamosak vagyunk hamar ítélni, véleményt formálni egy adott elképzelés alapján, amíg nem szembesülünk olyan elgondolkodtató esetekkel, melyek nem illenek a nyugodt életvitel biztonságának világába.

Liliána egy harmincas évei elején járó családanya volt, amikor a kórházba került veszélyeztetett terhességgel. Látszott rajta, hogy a falusi környezet volt otthonos számára, itt nem csak a kórház, hanem az idegen légkör is feszélyezte. Napokig kérdéses volt, hogy megmaradhat-e a magzat vagy nem.

Ő nem a terhességmegszakítás gondolatával jött el otthonról, hanem érezte, hogy baj van. Nem állt mögötte senki, aki tanácsot adhatott volna, kivéve most az orvosait, akik az anya védelmében a terhesség megszakítása mellett döntöttek. A nőt gyötörte a lelkiismeret-furdalás, de ugyanakkor igazat is adott a szakembernek, mivel otthon hét gyerek várta félve, hogy mi történik az édesanyjukkal.

Persze, nem az ilyen esetek jelentik a terhességmegszakítások túlnyomó hányadát, mégis elgondolkodtató, hogy erkölcsileg hibásnak tekinthető-e valaki ilyen esetben. A döntést megkönnyíti az állatvilágból vett példa, amikor az anyaállat feláldozza a gyengébben fejlett utódot az életképesebb fenntartása, megvédése érdekében.

Marit, ahogy lassan kezdett nővé válni, kiárusította az anyja a fiatal korosztályt kedvelő férfiaknak, és az általa keresett pénzből tartotta el a többi gyereket. Bár a közvetlen környezete sok mindent sejtett, a gúnyos összesúgásokon kívül más reakciót nem váltott ki belőlük. Ő annyit érzékelt a dologból, hogy egyszer nagyon kedvesek hozzá — a kliensek… —, máskor megvetik őt. Az anyját először édesanyjaként szerette, hiszen ő gondoskodott róla, hozzá fűzték a még feléledő kiskori emlékei. Akkor tört össze a lelke, amikor rájött, hogy terhes. A világtól elvadult fiatal lány már megsejtett valamit az anya és az őt körülvevő felnőttek árulásáról, aljasságáról, de nem találta a kiutat. A történet folytatása egy szándékosan elvetélt magzatról, egy rettegő, de mégis a törvény védelmébe menekülő gyereklányról, egy majdnem-anyáról szól. Az egyszerre felnőtté válásról, a felelősség vállalásáról és ennek eltaszításáról, perverzitásról, ködösítésről és nem utolsósorban a közösség cinkos és cinikus hallgatásáról.

Mindkét esetben elgondolkoztató, hogy csak a magzat életét kell-e védenünk, vagy az anyáét is, hogy az-e a bűnös feltétlenül, aki megszakíttatja a terhességet, és hogy ebben a helyzetben mennyire igaz a mondás: vétkesek közt cinkos, aki néma.