Lupényban a Művelődési Központban mutatták be produkciójukat, a minden korosztályt felölelő nézőkön látszott az öröm, hiszen a Zsil völgyében rég nem lépett fel gyerek néptánccsoport. A sepsiszentgyörgyiek két mesemondója és népdalénekese is színesítette a műsort, a végén felhangzó taps pedig feledtette a hosszú út fáradtságát. Ott is oktatnak néptáncot, de ilyen kiskorúaknak a teljesítménye újdonság volt mindenki számára.

Petrozsényban Böjte Csaba gyerekotthonában, a Jézus Szíve Kollégiumban egy nagyobb tornaterembe gyűltek be a ház gyerekei és nevelői. Ők, valószínű, ritkán vagy egyáltalán nem is láttak addig magyar népi öltözetet és velük egykorú gyermekeket néptáncot járni. A tapsot úgy kellett leállítani, nagy volt az elégtétel mindenki arcán. Látszott, hogy minden helybeli gyermek szemével kiválasztott egy-egy kedvenc szereplőt, mert az előadás végén odamentek a kiválasztott táncoshoz, és megsimogatták a ruháját, bemutatkoztak. A háromszékiek is tanulhattak, láthatták az intézményben a belső rendet, az egymás iránti gondoskodást, szeretetet, hisz a nagyok segítették a kisebbeket, és az ölükben vitték lefeküdni őket. Minden bentlakó szépen és halkan közölte mondanivalóját, kivárták türelemmel, amíg más beszélt.

A fellépés alkalmából a Gödri Ferenc-iskola együttműködési szerződést is kötött a petrozsényi Avram Stanca-iskolával, ahol a magyar tagozat működik. A pedagógusok ezután megosztják szakmai problémáikat és a lehetőségek mértékében közös programokat szerveznek, erősítve a fennálló Háromszék—Hunyad testvérkapcsolatot, a Székelyföld—szórvány partnerséget.

A hazafelé útba eső vajdahunyadi vár csak a mondavilágból volt ismerős a háromszéki gyermekek számára, most azonban láthatták a ,,Vizetek van, de szívetek nincs" török feliratot is a várkút feletti falon, így az eddigi ismeretek is a helyükre kerültek.

N. E.