Csütörtök délután van, szokás szerint zajlik minden, ám ez nem egy átlagos nap. Hiszen ma este érkeznek meg kecskeméti barátaink. Már mindenki lázasan várja, mikor érnek be városunkba, Sepsiszentgyörgyre. Este kilenc óra, amikor elkezdünk gyülekezni az iskolában, ám a vendégek késést jelentenek be. Fél tíz után nem sokkal érkezik meg az a busz. Mindenki lázasan keresi barátját, rég nem látott ismerős arcokat.

Mivel mindnyájan fáradtak voltak, hamar szétoszlott a diákság. Sajnos, ez a két nap nagyon rövid volt, idő sem jutott nyugodtan elbeszélgetni rég nem látott barátainkkal. Pénteken kirándultunk, a vendégek megnézték megyénk néhány jelesebb látnivalóját, az útvonal: Zágon, Csomakőrös, Kézdivásárhely és Csernáton. Délután 5 órakor elérkezett koncertünk ideje. Megfelelő helyszínnek az evangélikus templomot találtuk, tudva, hogy jó az akusztikája. A hangulat feszült és egyben izgatott volt. Mielőtt megkezdődött a csodálatos koncert, rövid áhítatot tartott Egyed Sándor lelkipásztorunk. Köszöntő gyanánt mi léptünk fel, majd átadtuk a terepet a kecskeméti Psalmus kórusnak. Gyönyörű dalok csendültek fel. A templomban érződött a csoda. Koncert után vendégeink a Háromszék Táncegyüttes Böjttől böjtig című előadását nézték meg.

Előadás után megvacsoráztak, majd a diákpresbitérium vezetésével lezajlott a búcsúest, ami aránylag jól sikerült. Igen, búcsú, ami nem az én erősségem... de ez sem tart soká, pár hónap, és újra viszontlátjuk egymást. Szombaton már hajnali négykor indultak, ugyanis időben el akartak érni a csíksomlyói búcsúra. Az időjárás közbeszólt, mert végig esett az eső, de a hangulatot és a jókedvet nem mosta el. Jó volt újra látni őket, azokat, akikkel nem mindennap találkozunk, de a szívünkben ott tudjuk minden percben.

Most már mondhatom, hogy az idei pünkösd is emlékezetes volt mind számunkra, mind a kecskemétiek számára. Nemsokára újra látjuk egymást, és felidézhetjük közös emlékeinket, amelyek most újabbakkal gazdagodnak.

BENKŐ RÉKA