Öt betű. Hallatára minden gondolat egy. Minden ember egy.

Végéhez közeledik a 330., jubileumi tanév a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. Az iskola tanárai és diákjai május 13—16. között rendezvénysorozattal tisztelegtek ez előtt. Május 13-án, csütörtökön, a diáknapon reggel 9 órakor közös versmondással és énekléssel vette kezdetét az ünnep. Azon a reggelen a forró levegőben a nap sugarain kívül valami mást is lehetett érezni. Érezni lehetett azt az oly sokszor emlegetett szellemet, Nagy Mózes szellemét. Csak úgy vibrált a levegő, és egy pillanatra, József Attila Rejtelmek című versének hallatára, ahogyan több száz égő ajak egyszerre nyílt és szűkült, mindenki érezhette, hogy mi összetartozunk. Hogy a mi iskolánk más, mint a többi. Más, mert 330 éves, és más, mert hordoz magában valamit. Valami különlegeset. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemet? De tulajdonképpen csak mi vagyunk azok, akikben a ,,szellem" él. Vajon méltóak vagyunk hozzá?

Nem tudom, de ünnepeltünk. Ünnep volt kicsiknek és nagyoknak. A diákszövetség által szervezett versenyek között mindenki megtalálhatta a kedvére valót, és a hagyományőrzés sem maradt el, a kisebbek mesét mondtak, népdalvetélkedőt is rendeztek, kiértékelték a jubileumi év tiszteletére meghirdetett esszépályázatot. A délután a művészeteké volt. A múzeumban megnyitották a rajztagozat hagyományossá vált év végi tárlatát, majd a Vigadó nagytermében az 5—8. osztályosok, Józsa Irén és Tamás Annamária által rendezett színdarabját, Exupéry kis hercegét láthattuk.

A reflektor fényében piruló kis arcok, csodaszép jelmezek és az előadás módja jól tükrözte a befektetett munkát. Egy igazi színházi előadást láthattunk, valódi ,,színészekkel"! A végén a pilóta monológját a gyertyafényben úszó teremben már könnytől csillogó szemek követték. ,,Igazán jól csak a szívével lát az ember", így ismét ,,láthattuk" a szellemet. Ezt a közönség 15 percnyi tapssal jutalmazta. Méltó befejezése volt az első napnak.

A péntek a versenyeké volt. Magyar és román szavalatokat hallhattunk, volt angol nyelvi vetélkedő, fizika- és programozóverseny. Aztán az iskola diákjai bemutatták a Tudományos Diákkörök Erdélyi/Országos Konferenciáján különböző díjakat szerzett dolgozataikat, majd táncházzal zárult a nap. Elérkezett a szombat. A rendezvénysorozat ,,fénypontja". A meghívottak, az egykori diákok és jelenkori tanulók egyaránt megtekinthették az iskolatörténeti bemutatót, majd az épület főbejárata előtt szobrot avattunk. Vetró András Nagy Mózes-szobrát. Az iskolánkra, az égre, a jövőre mutató és tekintő szikár alak különös érzést kelt. ,,Húsból és vérből való az otthon" — mondja Markó Béla egyik versében, s húsból és vérből való a mi iskolánk is, hiszen ahogy a szobor is mutatja, Nagy Mózes ferences szerzetes ,,saját testéből" épített iskolát. Az iskolaépítés és Nagy Mózes álmának történetét vitték színre a középiskolások Nagy-Babos Edit és Nagy-Babos Tamás rendezésében a szoboravató után kezdődő gálaműsorban. Zene és szöveg, fekete és fehér, homály és fény, rohanás és megnyugvás, álom és élet. Álom és élet, hogyan vált egy álom ,,életté", egy ember életévé, 330 évvé és a mi életünkké. Ezeket a gondolatokat sugallták az olykor misztikus jelenetek. A ,,szellem" újbóli felidézése után visszatértünk a gyökerekhez, a hagyományokhoz: rövid néptáncbemutatóval fejeződött be az est. Köszönet a tanároknak, akik a gálaműsort és az általános iskolások műsorát megvalósították, és köszönet az őket segítő diákoknak, akik nélkül ez a rendezvény nem jöhetett volna létre. Vasárnap reggel, az utolsó napon, a fekete-fehér meghitt hangulatában és zuhogó esőben utaztunk az esztelneki iskola avatóünnepségére. Immáron ő is alapítónk nevét viseli.

,,Valaki egyszer álmodott." S mi még most is álmodunk. Álmodjuk tovább Nagy Mózes álmát a következő 330 évben is.

UGRON NÓRI, Kézdivásárhelyi Fiatalok Tanácsa