Ha ezekhez társul a szakszerűtlen használat (kora tavaszi juhlegeltetés, leterheltség, rossz szervezés), termőképességükhöz viszonyítva sokkal kevesebb zöldtakarmányt tudunk megtermelni rajtuk. A gyepek minőségének feljavítása érdekében ajánlatos néhány sajátos munkálat elvégzése, ezek közül említeném a vakondtúrások megsemmisítését, a fás szárú növényzet, tönkök, kövek eltávolítását, a fölös víz lecsapolását és a gyeplevegőztetést.

Tápanyag-utánpótlás: de milyen?

A fűhozam gyarapításának leghatásosabb módszere a tápanyag-utánpótlás, ezért szükséges a 4—5 évenkénti alaptrágyázás és a kora tavaszi kiegészítő trágyázás. A pillangósok uralta területen vigyáznunk kell a nitrogén túladagolására, ez az értékes fűfélék eltűnéséhez vezethet, és a 200 kg fölötti aktív adagolás már nem gazdaságos. A nitrogéntartalmú műtrágyák nagy mennyiségű adagolása javasolt a szőrfű (Nardus stricta) uralta területeken, mert elősegíti arányának nagyfokú csökkenését és a pillangósok megjelenését. A nitrogén javítja a növények fogyaszthatóságát, nő a leveles felület, a növény nedvdúsabb lesz, és az állat szívesen fogyasztja. Az érett istállótrágyát ősszel vagy télen szórjuk, a tavasszal trágyázott területen az állatok nem szívesen legelnek. Az istállólé használatakor figyelembe kell venni, hogy csak nitrogént és káliumot tartalmaz, ezért gondoskodni kell a foszforutánpótlásról.

Jól hasznosítható a kosarazás is. Egy elkerített részt az időjárás függvényében 2—5 napot használhatunk, három négyzetmétert számítva egy számosállatra. Ily módon a legeltetési időszak alatt egy szarvasmarhával 200—400 négyzetmétert tudunk megkosarazni. Ajánlatos a szőrfüves területeken kosarazni, mert így ezek teljesen eltűnnek a gyepszőnyegből. Hatása négy-öt évig érződik, és ajánlatos a terület utólagos felülvetése.

Gyepjeink jelentős része erdők közelében található, ezek a talajok savas vegyhatásúak. A savasságra legérzékenyebbek a pillangósok, ezért a savasság javítására talajmeszet használhatunk, 5—25 tonnát szórva hektáronként ősszel vagy tavasszal. Hatása tíz-tizenöt évig megmarad.

Az állat, ha módjában áll, csak a számára legértékesebb és legkényelmesebben elérhető füveket legeli le. Igyekszik előre mozogni, és így nagy legelőterületet jár be, közben tapossa, tönkregázolja az értékes fűtermést. Ez indokolja, hogy az állatokat bizonyos korlátok közé kényszerítsük. A korlátozás másik tényezője, hogy a füveknek a fejlődésükhöz, megújulásukhoz bizonyos időre van szükségük, ez általában húsz-harminc nap. Ezt csak az állatok mozgási lehetőségének korlátozásával érhetjük el. A legeltetést ősszel, 25—30 nappal a fagyok beállta előtt indokolt befejezni, ezáltal időt biztosítunk a növényeknek, hogy tápanyagot halmozzanak fel magukban, így könnyebben telelnek, és tavasszal hamarabb beindul a növekedés is.

Váltakozó módszerek

A legeltetési módszerek többfélék: szabad legeltetés, szakaszos legeltetés és adagolt sávos legeltetés. Nálunk leginkább elterjedt a szabad legeltetés, jóllehet sok a hiányossága. Eléggé rossz a fű hasznosítása, a zöld növényzet 50—60 százaléka kárba vész. Az állatok a területen szétszóródva legelnek, így nagy a taposási veszteség, de még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy nincs elég idő az egyszer már lelegelt fű sarjadására. A válogatós fogyasztás következtében az értékes és jó ízű növényeket az állatok ismételten fogyasztják, ezek valósággal kifáradnak, és eltűnnek a gyepszőnyegből. A gyom- és mérgező növények beérnek, magot termelnek, így gyorsan elszaporodnak, és rövid időn belül ez lesz az uralkodó növényzet. A szabad legeltetés másik hiányossága, hogy ebben az esetben a fű energiájának 12 százaléka az állat mozgására hasznosul.

Kedvezőbb fűhasznosítást érünk el, ha a szakaszos legeltetést választjuk. Ezzel a módszerrel a legelőt állandó kerítéssel vagy mozgatható villanypásztorral hat-nyolc szakaszra osztjuk. Amikor az állatok egy szakaszt lelegeltek (általában 4—6 nap), a következő szakaszra hajtjuk őket, és a lelegelt szakaszon ápolási munkálatokat végzünk (maradék fű lekaszálása, ürülék szétterítése, műtrágyázás). A szakaszok felosztásánál figyelembe kell venni, hogy a növényzetnek 20—25 napra van szüksége az újraalakuláshoz. Viszont azt is tudni kell, hogy a legeltetési időszak elején a növények életereje nagyobb, gyorsabb a megújulásuk, ez esetben húsz-huszonöt nap elég az újrasarjadzáshoz, de ősszel harminc nap szükséges ehhez.

A legelőnyösebb az adagolt legeltetés. Ebben az esetben egy napra elegendő területet határolunk el villanypásztor segítségével, így állandóan biztosított a friss fű, és a legeltetési idény a leghosszabb. Ma már aránylag olcsón beszerezhetők a villanypásztorok, áruk a minőség függvényében 100 és 250 euró közötti, az akkumulátoros villanypásztorok mellett villanyhálózatról működtethetőek is kaphatók. A pásztor segítségével nagy területeket keríthetünk be, a huzal a berendezés minőségétől függően akár 40 kilométerre is kihúzható. A villanypásztor a vadkárok ellen is védelmet nyújt.