1888. szeptember 4-én született Sepsiszentgyörgyön a neves szentivánlaborfalvi család tagjaként. Nagyapja Szentiványi Miklós, a megye alispánja volt, aki újjáépítette a laborfalvi unitárius templomot. Az ő emlékére állíttatott emléktáblát az említett templomban 1926-ban. A jogot Budapesten végezte, az ügyvédi vizsgát és a gyakorlatot is ott kezdte. Az első világháborúban a Marosvásárhelyi 9. Honvéd Huszárezred főhadnagya lett. Fogságba esett, és az orosz fronton megsebesült. 1943 nyarától Háromszék, 1944 elejétől Csík vármegye főispánjának nevezték ki. A két megye gazdasági felemelkedésének elkötelezettje volt. A háború által feldúlt apai birtokon, Sepsiszentivánban mintagazdaságot vezetett. 1944 szeptemberétől a budapesti menekültügyi kormánybizottságban dolgozott. 1945 nyarán a román kommunista hatóságok elítélték és a nagyenyedi börtönbe záratták. Síremléke is a város temetőjében található. Emlékét családjának ma is élő leszármazottjai őrzik.
