Nehéz szembenézni a tovatűnő évekkel, és észrevenni, hogy a látás, a hallás, a tapintás... — s hadd ne soroljam — már nem a régi.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokon merengett Sármos Sámson, a vénülő perzsa kandúr, akinek a doktor szemüveget javasolt. Számtalan kaland és dicső karrier után Sámson a kerekerdei villájában élte most már csendesebb életét felesége, Vad Vanda mellett. Vanda igazi fiatal vadmacska volt, tele energiával, aki pár évvel ezelőtt mégis az öregedő Sámsont választotta a biztos családi fészek reményében. A frigy tökéletesnek tűnt, mert még tartott a kandúr fiatalos lendületéből, pénzéből, udvarlási technikájából, na meg imádatából.
Vanda, bármilyen vadóc is volt, lassan megszelídült, és jól megvoltak együtt, mint zsák a foltjával. Ahogy azonban kezdett gyengülni Sámson látása, a doktor szemtornát javasolt, hogy elkerüljék még egy ideig a szemüvegviselést. A derék kandúr meg is fogadta a tanácsot, csakhogy leginkább a fiatal vadmacskák utáni leskelődéssel tornásztatta a szemét.
Vanda tűrte egy ideig a gyógytornát, de amikor a férj töredelmes bűnbánat helyett el akart somfordálni, előtört belőle a vadság. Fújt, sziszegett dühében, és egy gyors mozdulattal végigkarmolta a deresedő kandúr ábrázatát.
Na, lett is ebből perpatvar, csak úgy repültek a tányérok, mintha repülő csészealjak vették volna körül Kerekerdőt. Vanda visszatért ősi vallásához, és a Nagy Macskaistennőt hívta segítségül. Sámson a tükör előtt szépítgette megtépázott szőrét, és próbálta visszanyivákolni magát a nejéhez. Dorombolni is próbált, mint régen, de Vanda sértve érezte magát a hiúságában, és esti portyázásokra indult.
Kerekerdő egész lakossága érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Volt, aki Sámsonnak, volt, aki Vandának adott igazat, de olyan nem akadt, akinek ne izgatta volna a lelkületét. Az esti kocsmázáskor a futballmeccs helyett a férfiak ezt tárgyalták, a nők meg mosogatás közben ezen gondolkodtak.
Végül Doktor Bubót javasolták a házaspárnak a megoldás megkeresésére.
A doki válasza egyszerű volt: Lásd be, szemüveg kell neked, barátom.
Elkészült a szemüveg, és megnyugodtak a kedélyek, Kerekerdőn ismét csend honolt.
Egyik nap a doktor összetalálkozott séta közben a pácienssel, és megkérdezte, mennyire vált be a szemüveg.
Sámson hamiskásan mosolygott: Tudja, Doktor, nem is olyan rossz találmány. Védi a szemet a karmolástól, megnyugtatja a környezetet, és még messzebbre is lehet látni vele, mint azelőtt…
