— Miket tartogat az új oktatási törvény a felsőoktatás terén?

— Az új tanügyi törvény felsőoktatási részében számos pontatlan vagy olyan szabályozás található, amely nem igazán előnyös, különösen a kisebbségi nyelveken oktató egyetemek számára. Nincs szabályozva például, hogy milyen szinten lehet autonómiát szerezni önálló intézményként. A tanszéki, kari szintet szabályozták, de az intézményi nincs megnevezve. Ha például a Sapientia önálló intézményként szeretne működni, fennáll tehát a lehetőség, hogy azt mondják: nincs erre törvényes lehetőség. A bolognai folyamat is megosztotta az oktatókat, számos kérdés megválaszolatlan, például, hogy mi lesz a kettős szakokkal.

— Összességében tehát nem előnyös az egyetemi oktatás számára az új jogszabály?

— Alapvetően két törvénytípus létezik: vagy pontosan szabályoznak minden kérdést, vagy pedig elfogadják a kerettörvényt, és utána következnek a részletes rendelkezések. Ebben az esetben a pontos szabályozásokon múlik majd a tanügyi törvény minősége, várjuk ezeket. Ráadásul sok állami egyetemi vezetőt zavar, hogy a vezetők, a dékán, a rektor nem kötelező módon egyetemi oktató, lehet külső menedzsereket is bevonni. Ez olyan egyesült államokbeli modell, amelynek révén egy testület megválaszthat egyetemi múlt nélküli vezetőt. Ez lehet jó is, de létezik az óriási félsz, hogy mennyiben ismeri majd az egyetemi értékeket, mennyire hagyják az egyetemeket önállóan szerveződni, hiszen eddig az egyetemi autonómia keretében maguk választották vezetőiket.

— Csorbulhat ily módon az egyetemi autonómia?

— Így is lehet értelmezni.

— Melyek a sajátosan magyar felsőoktatási gondok?

— Kifejezetten az önálló intézmény működésének lehetőségéről, szabályozásáról van szó. A régi törvényben megvolt, hogy magánegyetem működhet önálló intézményként. Ez az új szövegben nincs benne. De akkor mit jelent az önálló egyetem? És ha nem az, kik döntenek a beiskolázásról és más ügyekben?