Kinn, az úttest mellett, a hajtűkanyar felett tágas pihenőhely marasztalja a gépkocsikat. A források jelenlétére az út szélére elhelyezett, jó ízléssel kialakított eligazító tábla utal. Bennebb útmutatóul szolgálnak a tájelemek is. A máshol mohás, dús növényzetű erdei környezetben itt jókora területen hiányzik a vegetáció, a kis völgy különlegességére hívja fel a figyelmet a talajból buborékolva, szortyogva, süllögve kiáramló gázok és a víz elegye, az a záptojáséhoz hasonlatos jellegzetes szag, amely a látogató orrát megcsapja, és amelytől a Büdös-hegy egésze a nevét is kapta.

Az egymáshoz közeli nyolc forrás üregeit 2010 májusában a Büdös-hegy napja alkalmából a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság kezdeményezésére a Babeş—Bolyai Tudományegyetem turizmus szakos hallgatói építették ki Torja önkormányzata, a Daragus Kft., a Polgár-társ Alapítvány, a Best Westen Bálványos támogatásával. Ugyanez az egyetemista csapat a vizenyős területen lépcsők kiépítésével tette megközelíthetővé a forrásüregeket. A kisebb-nagyobb medencékben buffogva szortyog-fortyog, mintha főne a víz. A forrásüregek körül pihenésre szánt utcabútorok, rusztikus kialakítású padok, és ami igencsak meglepő, vízhatlan anyagokból kiképzett, látogatókat eligazító, magas esztétikai igénnyel alkotott pannók, térképek a magyar népi szemléletet is szemléltető táblák találhatók. Az ilyen színvonalú és kulturált eligazítás mifelénk igen ritka, ha egyáltalán létezik is. Máshol az ember legtöbbször szégyenkezve süti le szemét és elfordítja fejét, hogy ne is lássa a primitív szövegezésű, rossz írásképet mutató táblákat.

Timsós

E sorok írója még visszaemlékezik az Apor lányok feredőinél a központi nagy forrás gerendával bélelt medencéjére, aminek a megépítésére, valószínű, egy újabb esedékes akció révén kerülhet sor.

A táblák szövegét olvasva az Európában páratlan, a nagyvilágban is csak néhány helyen előforduló az ittenihez hasonlatos vegyi összetételű forrásokat a tudományos ismeretterjesztés magas szintjén ismerhetjük meg. Ezek nem csak a vulkáni utóműködés itteni jelenségeit magyarázzák és mutatják be, hanem a világritkaságokat viszonyítják az Európában páratlan és világviszonylatban is igen ritka természeti kuriózumokhoz. Az eligazító táblák szövegének olvastán csak hüledezik az ember, amikor megtudja, hogy valami ehhez hasonlatos jelenségekkel a közép-amerikai Kolumbiában találkozhat a Rio Venaigre völgyé­ben, ahol a forrás 11 ezrelék kénsavat, 9 ezrelék sósavat tartalmaz. Ehhez hasonlatos a Paraeno de Ruiz vulkán környékén található forrás, azzal a különbséggel, hogy az a Rio Venaigre-hez képest háromszor annyi folyékony szabad kénsavat (vitriolt) tartalmaz.

E sorok írójának alkalma volt az észak-amerikai Yellowstone Nemzeti Park mintegy tízezer, az itteni posztvulkanikus jelenségek közé tartozó gejzírt, lobogó vizű termálforrás egy részét megtekinteni, és a büdös-hegyi eligazító táblákat látva nemcsak a levegőben terjengő, bizsergetően különleges szag hívja fel magára a figyelmet, hanem a jelenségek esztétikus bemutatása is.

Az egyik tábla a helybeli jelenségekre utalva ezek tudományos osztályozását is elvégzi. Elmagyarázza a mofetták, a szolfatárák és a fumarólák fogalmát. A száraz mofetta, amelynek valóságos tömegével Bálványosfürdő és a Büdös-hegy övezetén kívül Kovásznán találkozhatunk, főleg alacsony hőmérsékletű szén-dioxid-gázkiömlést jelent. Ezek kis mértékben tartalmaznak egyéb gázokat, köztük nemes gázokat is. Az Apor lányok feredője esetében a mofettás jelenségek jelenlétére utal a jókora völgyteknőben az elhalt növényzet is. A savas vizek elfolyásának nyomát is a növényzet hiánya, a süllögve bugyborékoló tócsák, a gázkiömlések fortyogó helyei mutatják.

A szolfátárák vízgőz és kénvegyületek feltörését jelentik. A szolfátárákban megjelenő kénvegyületeket elsősorban kén-hidrogén- és kén-dioxid-tartalmú gázok alkotják. A szolfátára nevét a Nápoly melletti Szolfatara-kráterről kapta. Ezek forrósága a 200 Celsius-fokot is elérheti. A Szolfatara vulkán utoljára 1198-ban tört ki, vize 130—165 fokos hőmérsékletű kén-hidrogénes vízgőz.

A fumarola vegyes gázösszetételű szivárgás, vízgőz, kén-hidrogén-, szén-dioxid- és kén-dioxid-kiömlésekből kiválnak a finom kénszemcsék. Ezek opálossá teszik a bugyogó források vizének színét, a kéntej kicsapódik a környező tárgyakra, és ezeken kénbevonatot képez.

Az Apor lányok feredőjéhez elhelyezett pannók kitérnek a posztvulkanikus jelenségek gyógyászati alkalmazásának lehetőségére is. Az ember elcsodálkozik ezek sokféleségén. Reumás és mozgásszervi betegségek kezelésére, nőgyógyászati bajokra, ideg- és érrendszeri betegségek orvoslására szolgálhatnak. Ezek a vizek hidegen csökkentik, melegen fokozzák az epekiválasztást. Ivókúraként a tápcsatorna ,,karbantartását", a gyomrot, epét működé­sé­ben pozitívan befolyásolják, a szemvizek, lábvizek szemléletes nevei egyben a folyadék hasznosításának lehetőségeit is jelzik. Hurutos betegségeket gyógyít, vérnyomást szabályoz, szívpanaszokat enyhít.

Ennyi csodatétel láttán-hallatán büszke lehet az ember szülőföldjére. A csodás természeti jelenségek a míves népnyelv finom bevonatával illetik a tájneveket is, a legendák és mondák sokasága buggyan elő mindenhonnan.

Bányai János hírneves geológusunk írja a Székelyföld hasznosítható ásványi anyagai című munkájában 1933-ban: ,,Több öntudat kell anyagaink felismeréséhez s propagálásához! Hiába vannak meg a külföldieket felülmúló anyagaink, ha azokról mi magunk nem tudunk s viszont nem gondoskodunk ismertté tételükről."