Véget ért Tusnádfürdőn a 21. kártyaparti nyílt lapokkal, ahol a politikusoknak, közéleti szereplőknek alkalmuk adódott elemezni, hogy miként is játszották meg (vagy el) az egy év alatt kiosztott lapokat, kidolgozni néhány játékstratégiát a következő leosztásokra, vagy kártyavárakat építgetni.
Ugyanezeket megtehették a táborozók, borozók, sörözők, kedvére okoskodhatott itt az ember a folyamatosan cserélődő beszélgetőtársakkal, kibicelhetett a változatos előadásokon, vagy esténként kitombolhatta magát a koncerteken, bulikon.
Az előző évekhez hasonlóan a politikai jellegű kártyalapok mellett gyakran terítékre kerültek a gazdaság, oktatás, munkavállalás, nyelvi jogok, irodalom lapjai is. A tematikus és különböző szervezetek, egyetemek sátrai interaktív tevékenységekkel, érdekességekkel próbálták magukhoz vonzani a közönséget, de akár ajándék reggeli kávéval és délutáni pálinkával is kecsegtethették, aki vállalta a reklámozó szerepét: viselte a vállalkozói sátor pólóját. A színpad előtt pedig érezni lehetett a süppedés mértékét a sárban. Talán az egyetlen hely, ahol még nappal sem láthatóak a vizuális jelek, a félhomályba burkolózó fősátor színpada. De legalább az előadók szemét nem sértette a fény.
Egy gyors zápor, a nyakig érő sár, a zuhanyzókban lötyögő mocsok vagy a medveveszély a pakliban volt azért, de a legtöbben ismerték már ezt, sokan egyszerűen hazamentek a koncertek után. A táborlakók viszont szinte csodával határos módon alkalmazkodtak a körülményekhez, talán éppen ezektől lesznek furfangosabb játékosok, mint a kényelemhez hozzászokott társaik: mi már a vízen járás trükkjét is ellestük.
A tét azonban a politikai játszmákban igazán nagy, amelyek feszültek az autonómia-lap felvillantásával. Hogy van-e valakinél aduász a tapasztalt játékosok közül, nem derült ki.
Plájás Erzsébet