Nincs pénzük az embereknek, ebből is látszik, meg aztán mindenütt nagy a víz — mesélik a Rétyről vásárba érkezett érdeklődők, és sorolják a falvakat, hol, hány házban tett kárt az ár. Többnyire malacokból, süldőkből állt a kínálat — a tilalom miatt csak helyi állatokat lehetett árusítani —, 80—100 lejért adták, lovakat, teheneket nem is hoztak, mondják is: előbb-utóbb szarvasmarha-hiány áll be. Igaz, nem nagyon éri meg manapság tehénnel foglalkozni, 65 banit adnak a termelőnek egy liter tejért, számolják is, mennyit kell leadni, hogy bár egy üveg sört meg lehessen inni az árából. A seprűk, ostorok viszont kelendőek, kínálja is portékáját szorgalmasan az eladó, 10 pénz a jobbik korbács, de ötért is lehet kapni, a miccset, áldomásnakvalót árusító sem panaszkodik, bár nagyon kevesen vannak, valami mozgás mégiscsak érzékelhető.

Mert most még van, ahogy van, de mi lesz jövőre? — kérdezik egymástól az emberek, miközben aggódva tekintenek az ismét csak fenyegetően gomolygó felhőkre.