Hogy nem mindig a legolcsóbb termék megvásárlása a legjobb üzlet, azt vállalkozók, gazdák, egyszerű emberek is jól tudják. Úgy tűnik azonban, éppen az állam, a döntéshozók, törvényalkotók hagyják figyelmen kÃvül ezt a logikát — jóllehet Svájcban például akadna követendÅ‘ példa.
Az olasz határ közelében nagyszabású útépÃtési munkálatra hirdetett versenytárgyalást a svájci állam, jelentkeztek is a cégek minden országból, a legjobb árajánlattal pedig éppen egy itáliai vállalkozó állt elÅ‘, a legolcsóbban Å‘k végezték volna el a munkát. A hatóságok azonban a svájci óra pontosságával számÃtották ki: amit pillanatnyilag megtakarÃtanának, ha az olaszokra bÃzzák a munkát, annak sokszorosát kell majd utólag kifizetniük. A helyi munkaerÅ‘, a helyi cégek ugyanis hátrányba kerülnének, ez az államnak kevesebb bevételt, nagyobb kiadást jelentene, a munkanélküliség ráadásul szociális gondokat gerjesztene. De azt is figyelembe vették, hogy a távolabbról érkezÅ‘ munkások, gépek szállÃtása óhatatlanul környezetszennyezéssel jár, Ãgy környezetvédelemre is sokkal többet kellene költenie az államnak. Ráadásul a többtonnás rakományok a helyi infrastruktúrát — utakat, hidakat — is megrongálhatják, aminek javÃtása ugyancsak a svájci adófizetÅ‘k pénzébÅ‘l történnék. Meghányták-vetették hát a dolgokat, precÃz számÃtásokat végeztek, és a pillanatnyi elÅ‘nyök dacára a hosszú távú tervezés, a gazdasági lokálpatriotizmus jegyében végül is hazai cégre bÃzták a kivitelezést.
A svájciak magatartására Romániának, de szűkebb körben a székelyföldi vezetÅ‘knek is érdemes lenne odafigyelniük, annál is inkább, mert a gazdasági válság miatt padlóra került az épÃtÅ‘ipar is, és ez cégek bezárását, munkahelyek elvesztését okozza. A jelek szerint azonban kiaknázatlan kincseink közé újabbat sorolhatunk: lokálpatriotizmusunkat, amelyet Svájccal, de akár más országokkal szemben is képtelenek vagyunk hasznunkra fordÃtani.
