SzelÃd ösztönzés a Bihar-hegységben: Ha elcipeltél egy teli zacskót idáig, nem hiszem, hogy nehezebb üresen visszavinni! Nem is volt semmi szanaszét...
Nyári hétvégeken a városlakók is meghallják a természet hÃvását, és ha az idÅ‘járás elég kegyes, fel is pakolják az autót — ritkábban kerékpárt, hátizsákot —, és elindulnak megkeresni azt a helyet, ahol a mindennapok fáradtságát kirázhatják magukból.
Az eredményt mindenki látja: már alig akad csendes, tiszta, pihenésre és felüdülésre való vÃzpart vagy erdÅ‘szél, sÅ‘t, a rengeteg mélyén sem a medvétÅ‘l retteg már a jámbor polgár, hanem a mindent feldúló, bemocskoló két- és négykerekű motoroktól. Ugye, a nyeregben ülÅ‘knek is kell kikapcsolódás. És az nálunk nem szempont, hogy másokat ne zavarjunk. A környezet? Kit érdekel a környezet?
Alkalmanként néhány megszállott önkéntes kitakarÃt egy-egy kisebb övezetet, összegyűjti és elszállÃtja a felelÅ‘tlen tömegek szétdobált szemetét, lebontja a folyókat eltorlaszoló pillepalack-gátakat. Minden tiszteletet megérdemlÅ‘ munkájukért többnyire csak vállveregetést, esetleg egy pityókatokányt kapnak. Nyomukban rövid ideig fellélegzik a műanyagtól mentesÃtett táj, aztán két hét múlva megint eluralkodik a kosz és a káosz. Mintha ez lenne a normális.
A kérdés csak az, hogy mire valók nálunk a hatóságok: hiszen az Ãrott és Ãratlan, lassan feledésbe merülÅ‘ természetvédelmi szabályok betartását megkövetelhetné a terület tulajdonosa, gondnoka, az önkormányzat, közösségi rendÅ‘rség, környezetvédelmi hivatal és Å‘rség — de egyik sem teszi. Legjobb esetben beérik az utólagos tisztogatással. MegelÅ‘zésre még ebben az Ãnséges idÅ‘ben sem figyel senki, mikor pedig az államkincstárt szép összegekkel gazdagÃthatnák a randalÃrozóktól behajtott bÃrságok. Ritka kivétel a Retyezát-hegység, ahol a kirándulónak távozáskor fel kell mutatnia szemetét — és le is kell vinnie a hátán. Tehát lehet! Csak hát ez sem megy magától — könnyebb elfordÃtani a tekintetet, mint elmozdulni a hivatali székbÅ‘l. A jónép meg hadd fúljon meg saját mocskában: megérdemli.
De mit vétett az erdÅ‘ és a patak? Hol is akarunk mi turizmust fejleszteni? Illetve: miféle idegenforgalomra számÃtunk? A Kárpátok kertjének egyelÅ‘re csak a rombolók örülhetnek: itt minden megengedett, ami a civilizált világban tilos. Ez a mi ütÅ‘kártyánk. Nem a zöld levélke, hanem a szeméttenger, dübörgÅ‘ technikával. Ki pihent a hétvégén?
