Hosszú évek során száz meg száz vendéget, vendégcsoportot kalauzoltam szerte a megyében Vargyastól Zágonig, Kököstől Ojtozig. Többnyire értelmiségieket, belföldieket, a csonkaországbelieket, minden rangú és rendű képviselőt, volt kormányfőt, Sólyom László személyében államelnököt is.

Ha most összegeznem kellene, hogy mikor és mitől éreztem magamat kényelmetlenül a szégyen miatt, három dolgot jelölnék meg: a megyei és községi utak mentén az árkok, sáncok szörnyű állapotát, a megtakarítatlan és nyesetlen, öreg gyümölcsfákat, az útpadka és a felénk sáncnak nevezett árkok gyomos génbankjait, a bojtorjánkórók között a szélben tollászkodó, eldobált nejlonzacskókat, a kocsik ablakán kihajigált pillepalackokat, mindenféle szemétszörnyűséget.

A másik arcpirító jelenség a vízfolyások, csermelyek, patakok medrének gyalázatos állapota, és a harmadik, amely ennek a két szeméttermelő folyamatnak a forrása és eredője: a falvainkon elhanyagolt kerítések, lerobbant épületek, a kerítésen belüli csalántenger, bürökerdő, labodaliget és a civilizáció, a gazdaszellem hiányának egyéb bizonyságai. Városon a kukák körüli hulladékhalmok.

A kontraszt aközött, amit útközben — még a Szépmezőn keresztül is — láttunk, s amikor, mondjuk megérkeztünk a csernátoni múzeumba vagy Vargyasra, ég és földnyi távolságra leledzik.

Természetesen egyetlen, sáncmartot kaszáló gép nem old meg mindent. A szemetelés kiváltó okait kell megkeresni. Szülőnek, iskolának, papnak, képviselőnek, mindenkinek, és ha másképp nem, erkölcsi kiközösítéssel kellene sújtani, a sajtóban pellengérre állítani.

Néhai Imreh István professzor, aki egyébként megyénk szülötte, felfuttatta a ,,rendtartó székely falu" fogalmát, ezt még könyve címéül is választotta. De, istenem, hol van már a tavalyi hó!

Vakok lennénk viszont, ha nem látnánk, hogy van azért mozgolódás. Fiatal környezetvédők, iskolások seregei fogják és nyitják tágra a műanyag zsákok száját, hogy azt az irdatlan mennyiségű undorító mocskot a hanyag és hitvány emberek után eltakarítsák.

Ez az új gép, amelyet én mindannyiunkénak érzek, sokat segíthet Háromszék arcának ápolásában. De a lépcsőházunkba ez sem tud bejönni, hogy az eldobált cigarettacsikkeket felszippantsa, és a garázsom elől sem tudja felnyalni a mindennapos kutyapiszkot, amelyet elegáns dámák kutyusai pottyantanak a megszokott helyre.