Kezdhetjük azzal, hogy az idei, július 14-én lezajlott megméretés eléggé eltért a tavalyitól: a tételeket Bukarestből küldték (a tavaly helyben állították össze), és a vizsgatételek is sokkal nehezebbek voltak, de ehhez képest sokkal jobbak lettek az eredmények. Igazán elgondolkodtató, hogy ez miért van így…Megvan az eredmény, jöhet a címzetes vagy helyettesítő helyek kiválasztása. A helyeket feltüntették az az interneten (http://titularizare.edu.ro/2010/), de érdekes módon nem teljesen egyeznek azzal, amit másnap reggel kifüggesztenek a választás, elosztás előtt. Úgyhogy a kedves pedagógus csak áll, bámul, és azon töpreng, hogyan tűntek el a helyek egy éjszaka alatt. Vajon apró zöld emberkék megtámadták a minisztérium honlapját és felfalták a helyeket? A másik, amin valóban töprenghet, hogyan jut el vagy ki a feltüntetett helységekbe, ha nincsenek teljes katedrák, és 2, 3 vagy 4 órát kell egy-egy iskolában tanítania. Ezen a problémán egyáltalán elgondolkodott bárki is a tanügyben? Minden kezdő pedagógusnak kiskocsija van, amivel el tud jutni a legeldugottabb helyekre is? ― a közlekedés pedig a közeli és távolabbi falvakba egyenesen rémálomba illő.

És mindezen gondok mellett még a pedagógusokat bírálja mindenki. Az az érdekes, hogy mindenkit pedagógusok tanítottak, képeztek, és biztosan akadt egy-kettő, akire érdemes volt odafigyelni. Kritizálni, ujjal mutogatni, megalázni őket viszont könnyebb, hiszen ma csaknem mindenki ezt teszi. Csak azon lenne jó végre elgondolkodni, hogy a pedagógusok, és hozzátenném, a kezdő orvosok mellőzése is hosszabb távon sokkal több pénzbe kerül a közösségnek. Arról nem is beszélve, hogy egypár valóban értékes tanító vagy tanár nem jut be a rendszerbe, és előbb-utóbb itthagyja az országot. Miért nem hagyjuk, hogy azok jussanak be, akik képesek is tanítani, dolgozni, értékeket átadni? Mert ez egyesek önző, rövidtávú érdekeit veszélyezteti? Ennyire nem fontos gyermekeink jövője?

NAGY LAJOS, Sepsiszentgyörgy