Az idős asszony Gödri Ferenc utca 2. szám alatti tömbházlakásának ajtaján előbb egy 25—30 év közötti férfi csengetett. Alacsony termetű, barna bőrű férfi. Románul beszélt.
Közölte, hogy az ötévenként esedékes vízvezeték-ellenőrzés végett érkezett, a konyhában és a fürdőszobában kell megvizsgálnia a vezetékeket, és ellenőriznie kell a vízórát. Eközben benyitott a világosabb bőrű, magasabb termetű társa is. Magyaros kiejtéssel ,,kezét csókolomot" köszönt, s a lakástulajdonos megjegyzésére, hogy ,,maga tud magyarul?", romános hangsúllyal válaszolta, hogy ,,kicsit" tud. — ,,Sigilt" — pecsétet — kell cserélni a vízórán — mondták. Ellenőrzik az egész vonalat. Legyen szíves, a fürdőszobában a kagyló alatti függönyt húzza szét, tegye hozzáférhetővé a vízvezetékek csatlakozását, hogy azt ellenőrizhessék.
Az ,,ellenőrzés" után közölték, hogy négyszáz és valamennyi lejt kellene fizetni, de mivel a néni nyugdíjas, 198 lej a tarifa. — Tizenkilenc lej nyolcvan bani? — kérdezett vissza az asszony. — Nem, nem — válaszolt a férfi —, RON-ban számolunk: 198 lej.
Az idős asszony előkotort 200 lejt, és átadta a ,,vízvezeték-ellenőrnek".Az visszaadott két tízest, majd észbe kapott (ez is trükk?!), és mondta, hogy mindjárt önmagát csapja be. Kér nyolc lej aprópénzt.
Eközben a magyarul is megszólaló férfi közölte, hogy nincs nála ,,sigil" — pecsét —, lelép az alsó szomszédba, hogy hozza el. A másik nyugtát írt, majd aláíratta, és mondta, hogy nincs nála pecsét. A nyugtát a háztulajdonosnak nem adta át, hanem azzal együtt ő is távozott.
Az idős asszony rohant a szomszédba, és kérdezte, hogy jártak-e náluk ,,vizes ellenőrök". Kiderült, hogy csak neki volt hozzájuk szerencséje. A tízemeletes tömbház lakásaiban senkinél nem jártak a ,,vizesek". Utólag a lépcsőház takarítónőjének a földszinten tartózkodó lánya elmondta, hogy az épületből gyorsan távozott a két férfi a Sugás Áruház irányába. Az alacsonyabbik farmerben és mintás, fekete pólóban, a magasabbik könnyű műanyag cuccban.
Az ADAS-blokkba a bejutás-behatolás könnyű, mert van ugyan kaputelefon, de a főajtó ennek ellenére folyamatosan nyitva, és a belépőnél könnyen azonosítható, hogy melyik lakrészben él egy személy a maga magányában. Az ,,ellenőrök" nyelvhasználata is gyanús utólag, különösen a magyar nyelvet törő magasabb férfi esetében. Nem csak a románok között vannak ugyanis szélhámosok.
Az idős hölgy névtelenséget kér, mert fél.
A kapuzárást viszont a lakóknak komolyan kellene venniük, és kényelmetlen bár, de a kaputelefon révén rákérdezéssel meg kellene ejteni a belépő első azonosítását.
