Ha Európában valaki nem tudta, hogy az unión belül Szlovákia és Magyarország viszonya a leginkább konfliktusos, akkor azt egy éve megtudhatta. A komáromi hídon történt incidenst a külföld egy 19. századbeli vitaként fogta fel — groteszk, provinciális, de nagyon veszélyes. Tény, hogy Szlovákia és Magyarország kapcsolatai hosszú távon hullámvasúton mozognak. Ezt az állapotot az egyik ország sem tudja saját erejéből megváltoztatni: ahogy Horn Gyula magyar kormányfő nem tudta meciartalanítani Vladimír Meciart, úgy Mikulás Dzurinda és Iveta Radicová szlovák kormányfők sem tudják orbántalanítani Orbán Viktort — véli a lap. Az újság szerint egyvalami kizárólag a mai szlovák koalíció kezében van: csak tőle függ az, hogyan fog viselkedni a nemzeti kisebbségek és a magyar kisebbség irányában. Ha Marek Madaric nyelvtörvénye valami jót is hozott, akkor csak annyit, hogy tüzetesen foglalkozott vele Knut Vollebaek, az EBESZ főbiztosa. Megállapította, hogy, ha Szlovákia védi az államnyelvet, akkor az egyensúly biztosítása érdekében módosítania kellene a kisebbségi nyelvhasználati törvényt is. És ami a lényeges, egy komplex kisebbségi jogokat szabályozó törvény elfogadását is javasolta. A szlovák vezetésnek ezzel a lehető legjobb tanácsot adta. Ha a kisebbségek jogállása úgy módosulna, hogy tagjaik biztosítékokat kapnának arra nézve, hogy jogaikat teljes mértékben elismerik és tiszteletben tartják, akkor mindaz, amit Orbán és társai tesznek, lényegében elveszítené jelentőségét — fejti ki a lap. Radicová kormányának programnyilatkozata, illetve a kulturális miniszter kijelentései azonban azt jelzik, hogy a koalíció csak a kisebbségeket feleslegesen zaklató korlátozásokat kívánja eltörölni. Ez biztos, hogy helyes és dicséretre méltó, de nem elegendő. A koalícióban vannak politikusok, akik tudatosítják, hogy tovább kell lépni. A kérdés az, elegen vannak-e arra, hogy ezt keresztülvigyék — zárja írását a lap.