Farkas Réka
A régi-új Boc-kormányok hozzá nem értéséről szólni ma már nem újdonság, jószerivel egyetlen intézkedésük sincs, amely ne váltana ki felháborodást, ne okozna felfordulást, botrányt. Az alig egyhetes, friss kabinet semmivel sem tűnik életképesebbnek elődjénél, az új miniszterek ugyanúgy hordanak össze fűt-fát, mint nemrég menesztett kollégáik, ellentmondanak nem csak egymásnak, főnöküknek, de sokszor önmaguknak is.
Az adótörvénykönyvek alaptulajdonságának a stabilitásnak kellene lennie, s pont a kiszámÃthatóság miatt született az a kitétel, hogy egy-egy módosÃtó rendelkezés csak hat hónap után lép életbe, Ãgy felkészülhetnek erre a vállalkozók, az alkalmazottak, az állam intézményei. Emil Boc kormánya eltekintett ettÅ‘l a tézistÅ‘l, néhány hét leforgása alatt immár ötödször és azonnali életbelépéssel módosÃtotta a pénzügyi alapjogszabályt. Hűbelebalázs módjára, a gyors pénzszerzéstÅ‘l hajtva, meggondolatlanul találták ki a különbözÅ‘ rendelkezéseket, vezették be ezeket anélkül, hogy számoltak volna a következményekkel, mérlegelték volna a pozitÃv és negatÃv hatásokat. Az eredmény látható: a rossz intézkedéseket egyre-másra módosÃtani kell, mert kiderült, alkalmazhatatlanok. Ez történt a szerzÅ‘i jogdÃjasok megadóztatásával is, valamelyik minisztériumban néhány aktakukac kidolgozott egy jogszabályt, amely nem csak újabb bevételekhez juttatja az államot, de megrendszabályozza a művészeket, alkotókat, újságÃrókat, sorban állásra kényszerÃti, megalázza mindazokat, akik bÃrálni merik a rendszert, eltérÅ‘ véleményt fogalmaznak meg. Botrány robbant ki, hatalmas, ám valószÃnű, nem ez bÃrta jobb belátásra a kormányt. Sokkal inkább, hogy kiderült, az állam hivatalait, a nyugdÃjpénztárakat, munkaerÅ‘-ügynökségeket is lebénÃtja az új jogszabály, lehetetlen havonta újra és újra megbirkózniuk a sorban álló tömegekkel, a papÃráradattal. Ismét összeültek hát a minisztériumi szakértÅ‘k, és a tegnapi kormányülésre megszületett a legújabb változat, ennek értelmében, mint minden más bér esetében, a munkaadó fizeti ki alkalmazottja után a pluszadót, s dönt, átvállalja a többletterhet, vagy csökkenti szerzÅ‘déses munkatársa bérét. A Boc-kormány tehát orvosolni próbált egy hibát, de nem hazudtolta meg önmagát, az új rendelkezés négy nap múlva, hétfÅ‘tÅ‘l életbe lép. Vállalkozó, munkaadó, munkavállaló legyen a talpán, aki ilyen körülmények között tervezni képes. A válság pedig, pont eme átláthatatlan döntések miatt, tovább mélyül, cégek hullanak, nÅ‘ a munkanélküliség, az állam bevételei pedig nemhogy gyarapodnának, de egyre inkább fogynak. Ördögi kör alakult ki, s ez nagymértékben Emil Boc kormányainak köszönhetÅ‘. Az ebbÅ‘l való kilépést tÅ‘lük remélni hiú ábránd.
