Érkezésünk után választanunk kellett, ki szeretne elvonulni csendes csoportba, amelynek lényege: felfedezni Isten jelenlétét az életünkben az imádságon, a Biblia olvasásán és az egyéni elmélkedésen keresztül, vagy pedig részt vesz bizonyos bibliai témákhoz kapcsolódó beszélgetéseken.
Akik ezt a lehetőséget választják, kisebb csoportokba tömörülnek, és beszélgetnek az adott témáról, ismerkednek, játszanak.
Ahhoz, hogy ez a taizéi közösség működjék, a fiatalok segítségét kérik bizonyos feladatok elvégzésében (takarítás, mosogatás, főzés, karbantartás stb.). Nagyon érdekes élmény volt látni, hogyan mosogat együtt a német a spanyollal, a thaiföldivel, több ezer emberrel. Azt láttam rajtuk, hogy nem megerőltetés számukra ez a feladat, hanem szinte buli.
Én, aki most voltam először, a második lehetőséget választottam. Fontos dolgokat tapasztaltam meg. Például, hogy az embereket nem a versenyszellem hajtja, nem azon vannak, hogy elkerüljenek, előbb legyenek a sorban, amikor osztják az ebédet, hanem mindenki rám mosolygott, és senkinek a szemében nem láttam keserűséget. Felemelő érzés volt számomra, amikor tudtam, több ezer ember van körülöttem, és együtt énekelünk egymásért, és nem félek a nagy tömegtől.
Taizé csendje elgondolkodtatott, vajon van-e értelme annak, amit csinálok, jól csinálom-e? Ami a legfontosabb: rádöbbentem arra, hogy szeretni az embereket sokkal könnyebb, mint gyűlölni és a hibájukat keresni. Taizé éreztette velem, hogy igenis, létezik a feltétel nélküli szeretet. Rádöbbentem arra, hogy olyan kevés erőfeszítésbe kerül rámosolyogni valakire, és mi mégis olyan ritkán tesszük ezt. Taizé megtanított, hogy a kedvesség, a szeretet és a segítőkészség senkinek nem okoz anyagi károkat.
FÜZI ANNA-MÁRIA
