A múlt héten Nagyszebenben az európai meteorológiai és hidrológiai konferencián megkongatták a vészharangot: a következő években hozzá kell szoknunk a szélsőséges kánikulához, a felhőszakadások okozta árhullámokhoz, de a tornádókhoz és a téli villámláshoz-mennydörgéshez is. Hogy e pusztító időjárási jelenségeket néhány órával vagy perccel előre lehessen jelezni, Románia évi 1,9 millió eurót fog fizetni, hogy csatlakozhasson egy világszintű radarrendszerhez.
A jelenségről Ion Sandu, az országos meteorológiai intézet igazgatója és Roxana Bojariu, az intézet klimatológiai osztályának vezetője beszélt a sajtónak. A konferencián Borbély László környezetvédelmi miniszter is felhívta a figyelmet, hogy az utóbbi öt évben Romániában többször voltak olyan felhőszakadások, amilyenekre, ha a statisztikákat nézzük, korábban száz, százötven vagy éppen kétszáz évben egyszer volt példa. Ezt a hidrológusok is alátámasztották. A szakintézmény (ANAR) felhívta a miniszter figyelmét, hogy át kell vizsgálni a településeket védő gátrendszerek állapotát, lehetőséget kell teremteni arra, hogy felfogják az eddig történelminek — de talán ezentúl megszokottnak — tekinthető hirtelen lezúduló vízhozamokat. S hogy mindez nem pánikkeltés, és komolyan kell venni, az is példázza, hogy idén június 12-től augusztus 18-ig nem telt el nap sárga jelzés nélkül, ami hol kánikulára, hogy nagy mennyiségű csapadékra figyelmeztetett az ország valamelyik részén. A konferencián arról a lehetőségről is szó esett, hogy Romániában megszokottá válnak a tornádók. Hogy mekkora gyakorisággal jelentkezhetnek, senki sem tudja, hiszen még Amerikában is csak tízpercnyi pontossággal tudják előre jelezni kialakulásukat és esetleges útvonalukat. Roxana Bojariu a jelenségről elmondta, hogy tornádók eddig is voltak Romániában, s lesznek is. Némelyekről beszámoltak már a krónikákban, s minél pontosabbak a megfigyelési módszerek, annál többről tudunk. De azt is tudnunk kell, hogy a környezeti adottságok miatt soha nem lesznek olyan erősek, mint az Egyesült Államok területén. S hogy mi a teendő? Elsősorban sokkal jobban ki kell használni az egyre korszerűbb és pontosabb előrejelzési lehetőségeket, és tökéletesíteni a riasztási és beavatkozási hálózatokat. Ebben nagy szerep jut a helyi közösségeknek is, ugyanúgy, mint a megelőzésben. Helyileg kell megoldani a víz elvezetését, felfogását, például a veszélyes lejtők erdősítésével, a hagyományosan vizes helyeknek tamponként való kihasználásával. Másodsorban a védekezéshez nagyon sok pénz kell. A már említett 1,9 millió eurón kívül — az ország július óta tagja a riasztó radarrendszernek — eddig több mint ötvenmillió dollárt költöttünk nyolc radarra, amely órákkal vagy esetenként tíz perccel korábban figyelmeztethet a bekövetkező jelenségre. 2035-ig pedig 18 milliárd eurót költhet az ország európai, költségvetési, na meg a környezetvédelmi illetékekből befolyt összegekből gátépítésre — nyilatkozta a miniszter.
Hogy ennek az egésznek mi az oka, egyelőre csak találgatják a szakértők, de abban megegyeznek, hogy valószínűleg az üvegházhatás és a globális felmelegedés, azaz az emberi tevékenység káros hatása és a Föld természetes klímaváltozásainak hatása halmozódik. (p. m.)
