Nagy a sár Sugásfürdőn, szárközépig érő, kik a városi buszjárattal mofettázni jártak oda, gyakorlottá váltak, a terepviszonyokhoz igazított felszereléssel vágtak neki az útnak. Ki azonban csak alkalmi nézelődő, jól kösse meg cipőfűzőjét, különben a vendégmarasztaló latyakban ragad lábbelije.
Érdekes azonban: senki nem panaszkodik a sárra, felfordulásra, az immár régecske építőteleppé vált sugásfürdői állapotokra. Igaz, nem is sokan fordulnak meg arrafelé ilyenkor, nyáron alig-alig nyújt valamit a telep a turistának, a síszezon pedig messze még. De a télig már paradicsomává válik Sugásfürdő a hósportok kedvelőinek.
Nagy a sürgés-forgás Sugásfürdőn, munkások dolgoznak lenn is, fenn is. A telep bejáratával szemben a ,,téli Sugás" kialakulóban, a régi sípályára merőlegesen elkészült az új, kisebb méretű lesikló, felvonója beüzemelve, a hóágyút tápláló vízvezetékek beásva, a terep elegyengetve, még csupán a világítás lámpatesteit kell felszerelni ― ez utóbbi munkálat a régi pályán is várat magára. A napokban tették helyére az új transzformátorházat, s a menedékház kívül-belül átadásra kész ― amúgy az egész síturizmushoz kapcsolódó építkezést már át kellett volna adni, de a kedvezőtlen időjárás hátráltatásai miatt meghosszabbították a szerződést. A menedékház pedig maga egy kis ékszer, földszintjén az egész telepet kiszolgáló illemhelyek, pumpaház a hóágyúnak (a vízgyűjtő medence messze lenn készül, akkorára tervezték, hogy szükség esetén mindkét pályára húszcentis havat tudjon szórni), a sífelvonó kezelőszobája, fenn pedig konyha, ebédlő s két vendégszoba mellett a hegyimentők szolgálati helyiségei.
Így kerekedik a kép, állnak össze apróságokból a helyi érdekeltségű turisztikai helység minősítésének elnyeréséhez szükséges feltételek ― ami Sugásfürdő további fejlesztéséért lenne fontos, magyarázza Sztakics Éva alpolgármester, hiszen az elkövetkezőkben a pályázati lehetőségek csupán a helyi vagy országos érdekeltségű turisztikai helységek számára válnak hozzáférhetővé.
A telep felső része a turisztikai minisztériumtól szerzett pénzen épült ki, most már a tereprendezésnél tartanak a kivitelezők, a sugásfürdői bejárattól a sípályákig még idén leaszfaltozzák az utat is ― nem úgy lenn, ahol igazából csak most kezdődött el az építkezés. A végre-valahára beindult, A borvíz útja pályázatból a telep szennyvízcsatornázását kezdték el (az ivóvízhálózat kiépítését nem tartalmazza a program, ennek megvalósítására más pénzforrást kell keresnie a városnak), és épül a néhai vendéglő terasza helyén a kezelőközpont, Tusa Attila műépítész jóvoltából a helyhez és környezetéhez illeszkedő kivitelben. Ebbe a programba még a borvízforrások környezetrendezése fér, a többi fejlesztést ― minigolf- és teniszpálya kiképezése, extrémsport-pálya az egykori állatkert helyén, a mofetta és a meleg fürdő épületeinek felújítása, a volt vendéglő átalakítása és a szabadtéri medence rendbetétele ― egy másik pályázat révén oldaná meg a város, mely várólistás a Regionális Operatív Programnál. És távolabbi terv a Sugásfürdőt a várossal összekötő bicikliút is.
Fellendülőben tehát Sugásfürdő, egyelőre a téli szezon kihasználására. Mondják a sípálya kezelői, már nem csupán egyre több sepsiszentgyörgyi, háromszéki kedvenc sízőhelye, de számos brassói is inkább ide jár, mint a számukra közelebbi, de sokkal drágább pályákra. S hamarosan a fürdőhely megnevezés is újra talál Sugásra, a kezelőközpont és a meleg fürdő beindításával/újraindításával egész évben élettel telhet a telep.
