Itt van például a prostitúció. Ha egy ilyen ősi mesterség, bár rejtve, de létezik nálunk is, akkor már rég törvényesíteni kellett volna. Olvastam valahol, hogy rossz lányokra, asszonyokra igenis, szükség van, mert hanem a rossz fiúknak a rendes nőket kellene megrontaniuk, és ez még sokkal rosszabb. Mivel meglehetősen katasztrofális gazdasági és pénzügyi helyzetben leledzünk, ezért most jutott eszébe a demokrata liberális Silviu Prigoanănak, hogy létezik egy parlagon heverő és pamlagokon történő tevékenység, amit feltétlenül ki kell aknázni.
Az üzletszerű kéjelgést mint szolgáltatást mindenütt a világon (ahol törvényesítették) beleszámítják a társadalmi össztermék (GDP) értékébe. És a lényeg — amiért bizonyosan nálunk is törvényesítik — az, hogy adózódik, és jövedelmet jelent az államnak! Így ez nagyot lendíthet rajtunk, és jó hasznot hozhat az államnak is! A magukat áruló hölgyek annyian vannak, hogy még exportra is jut belőlük. (Egyúttal az élőhús-kivitelt is lehetne törvényesíteni.) Akik autóval utaznak, az utak mentén üzletkötésre váró hölgyeményeket láthatnak. Nálunk régebben legközelebb Szotyor mellett lehetett látni őket. Jelenleg meg Brassó felé, a Szász-erdő mellett árulják bájaikat.
Mivel a törvényhozásnak alaposan elő kell készítenie a törvényesítést, honatyáinkat el kell küldeni olyan helyekre, ahol élőben tanulmányozhatják az élvezeti ipar különféle vetületeit. Amszterdamba vagy Hamburgba feltétlenül el kellene menniük, de például Thaiföld sem lenne rossz. Feltétlenül tapasztalatokat kellene szerezniük a szolgáltatások milyensége tekintetében, valamint a tarifák megállapításában. Ugyanakkor Hollandiában tanulmányozhatnák a könnyű drogok fogyasztásának legalizálását is. Németországban az ilyen öröm- és jövedelemszerző tevékenységeket ötven százalékkal adózzák. Bár az adózás tekintetében mi biztosan jobbak leszünk.
Lesz még egy-két technikai probléma, de azt törvényhozóink bizonyosan megoldják. Például azt kell eldönteni, hogy az örömlányoknak kasszagéppel vagy anélkül kell-e megjelenniük munkahelyükön, a flaszteren. Lehetséges, hogy csak számla- és nyugtatömbbel kell sétálniuk. Azt sem lehet tudni, hogy névre szóló áfás számlát kell-e adniuk, vagy nem. Mivel végül is megoldódott a szabadfoglalkozásúak adóztatása úgy, hogy nem kell sorban állniuk fizetni, lehet, hogy a kéjhölgyeknek sem kell. Munkaadójuk, a futtató — vagyis a strici — fizeti majd utánuk az adót.
De nem csak ez lesz az állam haszna, hanem ezek a könnyűvérű, de nehéz testi munkások, másoknak is adnak munkát. Gondoljunk csak bele: az ellenőrök hada tudja ellenőrizni és kipróbálni a bejelentett vállalkozást. Ha a kuncsaft nem lesz megelégedve a szolgáltatással, feljelentést tehet a fogyasztóvédelemnél, s azok mennek, látnak, és büntetni fognak, ami újabb haszon az államnak.