Ennek kapcsán lapunkban figyelmeztettünk arra: a kaputelefonok szolgáltatásait ajánlatos igénybe venni, és azonosítani a belépő személyeket, hogy ne sétálhassanak be-ki kényük-kedvük szerint. (A mi lépcsőházunkba évekkel ezelőtt, amíg nem volt kaputelefon, az ötödik emeleti szint ruhaszárítója elé hajléktalan költözött be, más alkalomkor valaki szorult helyzetben illemhelyként használta a lépcsőházi belépőt.)
Most jegyzetünkre visszajelzés érkezett a Nicolae Iorga utcából. A neve elhallgatását kérő férfi tájékoztatott, hogy az igen vegyes összetételű lépcsőházi lakótársak egész nyáron a lépcsőbejárat ajtaját kitámasztva nyitva tartották, ki-be sétálhatott bárki. A név elhallgatása is jellemző, ezt azzal indokolta, hogy nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni panaszával a lakótársak előtt magát.
Az egyik Szászkút melletti apró csángó falucskában láttuk, hogy a lakásból távozók a vesszőseprűt kívülről az ajtónak támasztották, s ezzel jelezték, hogy nincs otthon senki.
Városon más a rend, a seprű szerepét a kaputelefon vette át.
Vegyük igénybe. (sylvester)