Hányszor, de hányszor kapjuk fel a fejünket, amikor meghalljuk a mentőautó szirénáját: mi történt, kit visznek, miért ennyire sürgős?
Az elején szokatlan volt, amerikai filmek hangulatát idézték, sőt, néha még idegesítette is az embereket a sziréna szívbe, agyba belevisító hangja.
Sokszor elgondolkoztam, mi történik azokkal az emberekkel, akiket így kell bevinni a kórházba.
Most már tudom.
Nem mentőautóval, de önzetlen baráti segítséggel vittek fel a kórház sürgősségi osztályára, allergiás és pánikrohammal, halálfélelemmel tele.
Dr. Szabó Sándor ügyeletes orvos és Bálint József orvosasszisztens azonnal szakszerűen ellátott, sőt, messzemenően, a hippokratészi eskün túlmutatva kezeltek, gondoztak, miközben egyre-másra érkeztek a mentők, a betegek. Azokat is ellátták, gondozták, megfigyelés alatt tartották. Végezték egyáltalán nem könnyű munkájukat, hiszen másodpercek alatt kell dönteniük, milyen kezelést adhatnak a behozott betegeknek, akiknek kórlapjuk nincs, elmondani nem tudják, szenvednek-e más betegségben, mint amivel a sürgősségi osztályra kerültek.
Meggyőződtem, amíg ilyen orvosok és orvosasszisztensek sürgőlődnek a mentőszolgálat ügyeletei alatt, addig jó kezekben vannak az oda jutó betegek.
KEREKES MÁRIA, Sepsiszentgyörgy
