Szerda este furcsa fogat gördült be Sepsiszentgyörgyre. Nem a megszokott őrkői vagy előpataki szekér, hanem egy ló vontatta kóboros kocsi. Jobb oldalra szerelt gépkocsiülésen kabátban, fején sapkával egy fiatalember, mellette nagy termetű kutya.
Nagy Zoltán Németországból, Konstanz közeléből érkezett, és egy orbaiszéki településre igyekezett. Egy éjszakai pihenés után tegnap indult tovább álmai helyszínére — szabadon élni. Estére meg kellett érkeznie a Kovászna környéki faluba.
Orbaiszékről Nyugatra
Nagy Zoltán Kovásznán született harmincöt esztendővel ezelőtt. Ötéves korában szülei kitelepedtek Németországba, így az utóbbi harminc évet ott töltötte, de évente jártak haza a nagymamához két-három hétre, így alkalma volt bepillantani az itteni falusi életbe, s elhatározta, erre a nyugalomra cseréli a kinti stresszes életet. Nem is kívánja megosztani a falu nevét az olvasókkal, hogy ne zaklassák.
A Bodeni-tó környékén nőtt fel, jó iskolába járt, vegyész végzettségű, egyetemre már nem kívánt menni, úgy számította, lelkét építette eleget, most már a testén a sor, elment erdei munkásnak. Közben hároméves technikumot is végzett. Kitanulta az erdőkitermelés csínját-bínját. Előbb a helyi önkormányzatnál dolgozott, de összebalhézott a főnökével, nem volt hajlandó egy mások biztonságát veszélyeztető munkát elvégezni, s felmondott. Saját vállalkozást nyitott, szintén fakitermeléssel foglalkozott. Havonta nettó 3500 eurót keresett, jól élt, de keményen dolgozott. A kitermelésen kívül az irodai munkát is el kellett végeznie. A vállalt munkát időre kellett teljesíteni, ez nagyon kemény, meséli. Például egy embernek egy óra alatt egy méter tűzifát elő kell állítania döntéssel, vontatással, aprítással együtt. Úgy kell dolgozni, mint az őrült, s teljesíteni kell, mert ha rossz híre megy, elúsznak a kuncsaftok.
Vonzza a paraszti élet
Évente egyszer-kétszer meglátogatták a nagymamáját, akit fél éve magukhoz vettek, mert gondozásra szorul. Üresen maradt a telek, ház, csűr, kert, s nyolc hektár terület is rendelkezésre áll. Kíváncsi a paraszti életre. Nem ért hozzá, de ki akarja próbálni. A szomszédoktól tanulna gazdálkodni, inkább kevesebbet termel, de nyugodtan akar élni. Olyan vágyai, hogy nagy, drága autóval száguldozzék, nincsenek, kincsekről sem álmodik. Egyszerűen jól akarja érezni magát. Nem érdekli, hogy mit gondolnak róla. Nem nagyon ismeri a szomszédokat, ők viszont ismerik őt. Reméli, összejönnek, és segítenek az indulásban, vagyis a gazdálkodásba való belemelegedésben.
Itt mindig jól érezte magát, s szereti a szabadságot. Németországban még a fingásért is alá kell írni valamit, ecseteli. Annyira zárt körülmények között élnek az emberek, minden méternek megvan a maga rendeltetése. Itt más az emberek mentalitása. Kint próbálnak feltűnni, itt meg igyekeznek elvegyülni. A kinti bürokrácia rettenetes, a mezőgazdászok többet könyvelnek, mint amennyit a mezőn töltenek. Olyan stresszes az élet, hogy még beszélgetni sem tudnak egymással, annyira lefoglaltak, felajzottak, hogy beleőrülnek. Nem bírja azt az életet. Ő nyugodtan le akar ülni a kapuja elé, s figyelni, Béla bácsi hogyan hajtja haza tehenét.
Szekérrel a világban
Nagy Zoltán két és fél évvel ezelőtt itthon lovat vásárolt. Nem értett a lótenyésztéshez, de beletanult, s megszerette. Ezért is bízik abban, a földművelést is kitanulja. Tavaly saját építésű kóboros parasztszekérrel ment ki Németországba. A 2300 kilométert 128 nap alatt tette meg.
Most is saját készítésű járművel jött, de mással: magyar vadászkocsi vázára építette új kocsiját. Útközben abban aludt, abban étkezett. Kutyájával utazik. Azt Nagyvárad mellett találta kölyök korában, s magával vitte. Azóta útlevele van, s együtt járják a világot.
Most hatvan nap alatt tette meg az utat, de segítséggel. Útközben elkapta az eső, három és fél héten át verte, holmija átázott, s megfázott, lebetegedett. Ezért fogatát kamionnal hozatta el Budapestről Feketehalomig. Szerdán Feketehalomtól a megyeszékhelyig kocsizott, tegnap estére végcéljához kellett érnie. Ma már friss levegőt szív, s kezdheti a háromszéki földműveséletet.
