Mindig a munka érdemesebb oldalát választják. Talán éppen ezért is vágynak a színészsimogatásra.
Zalaegerszegen tavaszonként van egy nap, amikor meg lehet simogatni a színészt a téren, ott ül egy sátorban...
Na, itt kell elkerülni a hasonlítgatásokat!
Vannak ugyanis az állatkertben olyan állatok, amelyeket meg lehet, meg szabad simogatni a kerítésen túl.
Ezért mondottam, hogy a színész a legfőbb emlősök közé tartozik.
Nos, szól a zene odakinn, virágot, süteményt meg jó bort árulnak, aztán ott ül a sorra kerülő színművész — már aki vállalja —, aztán oda lehet menni hozzá, akit mindig csak színpadról láttak, meg lehet kérdezni, hogy van, hogy a gyerek, mit játszik majd az új évadban, volt-e nyaralni és kivel.
Ez a színészsimogatás.
Van színházsimogatás is, itt most nem erről van szó, noha megérdemli ez a mi vén színházunk is a cirógatást.
Nem akarom bevezettetni a színészsimogatás ünnepnapját, noha jót tenne a városnak, színháznak egyaránt. Csak hát én ez új évadot megelőző hosszú színházi böjt legvégén erről gondolkodván, adom tovább a város várakozását és jókívánságait. És ekkor ugrik be a Színészsimogató adventje: várakozunk!
Most szélcsend van, nem akarja lerontani senki a színészek házát s házait, isten őrizzen. Mintha megcsendesedett volna a Város meg a Színház között is a hullámverés, eléggé röstelltük a nyár elején azt is, ami akkor történt.
Itt az aranyos ősz a nyakunkon, várjuk és előre köszönünk a "vénasszonyoknak", hoznának jó meleg őszt s színházat is nekünk.
Megbűnhődtük mi, színészsimogatók a múltat s jövendőt, hát jön a dráma sírással, jöjjön a könnyes kacagás, befogadók leszünk, mint mindig!
Rajtunk nem múlik, színészt, rendezőt, igazgatót kell-e (lehet) simogatni? Meg aztán az sem semmi, ha egy-egy óra arra nyílik számunkra, hogy odasettenkedhetünk A színésznőhöz, A színészhez egy-egy szál virággal, aztán Ő észre sem veszi bizonyosan (hiszen ez az ő hivatása!) a meghatottság ünnepi csillogását a szemünkben, mert azt ugyebár a színpadról nehezebben, csak akkor, ha valaki már nem bír egyszerűen a könnyeivel, kimegy törülközni, visszatér...
Láttunk ilyent is, lenn a nézőtéren is, a színpadról is lát hasonló esetet a színész, akit egy évben egyszer meg lehet simogatni arcon vagy csak a válltömését, de legalább a haját.
Valami rettenetes építkezés folyt idén is a nyári szünetben. Valami megújul, valami mindig történik mostanság ebben a városban, aztán fölmérjük, megsimogatjuk: jó ez itt, jól sikerült...
Ki amit kíván a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak, most mondja el! Ha beteljesedik az ő kívánsága, jöhet a színházsimogatás!
Mellesleg: abból nem lehet féltékenység, hiszen hitestársak közt történik a simogatás, a Város és Színháza között.