Hajlandóak vagyunk szürkének, jelentéktelennek érezni, látni városunkat, nem látjuk a részletekből kibontakozó szépséget, a történelmi korok építészeti bélyegeit, a mindenkori lakosság életét és ízlését kivetítő jegyeket az épületeken, észrevétlenek maradnak számunkra a köztereknek otthonosságot kölcsönző stukkóangyalok, ablakkompozíciók, és ha mindezt nem ismerjük, nem is szeretjük meg, amit pedig nem szeretünk, azt nem is védjük meg.
Gyönyörű régi épületeket toldunk meg oda nem illő részekkel, elfödünk beszédes díszítőelemeket, sőt, bizonyos korokban arra vetemedtek a hatalom birtokosai, hogy leromboltatták az épített örökségünket. Többek között ezekről szóltak A város arcai és arculata fényképes album szerzői a tegnapi könyvbemutatón a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében, ahol a könyv anyagát képező 2006-os városépítészeti kiállítás néhány pannóját is láthatta az érdeklődő közönség. Sarudi Sebestyén József (fotók), József Álmos (épülettörténeti kísérőszöveg) és Balázs István (bevezető) közös alkotása a Székely Nemzeti Múzeum egyik legszebb kiadványa, ami Sepsiszentgyörgy rejtett értékeire hívja fel a figyelmet, megszeretteti a várost azokkal is, akik az utóbbi idők építészeti igénytelenségét látva elfordultak tőle.
