Mert a táncosok hagyják ott a társulatot, csak idén négyen mondtak fel, s az utánpótlásból, ha nagy nehezen akad is, ki fejét erre a hivatásra adja, évek múlva válik csak jó táncos. Ilyen pénzügyi és emberanyagi körülmények között aligha lehetséges új előadásról gondolkodni.
Az ünnep lejárt, lehet folytatni ― de mivel?, kérdeztük Deák Gyulát, a Há­romszék Táncegyüttes vezetőjét. Nos, idén a társulat húszéves fennállására készült Táncbeszéd előadásával járja be Erdélyt, Barót, Kézdivásárhely után Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Székelyudvarhely közönségének mutatják be a produkciót. A Népzene- és Néptánctalálkozót immár 22. alkalommal szervezik meg, s ha eddig a rendezvény bővítésére törekedtek, most a költségvetési gondok miatt kétnaposra szűkítették. Következik egy magyarországi s talán felvidéki turné a Böjttől böjtig produkcióval, ez még bizonyos ― innen tovább tapogatózás.

Talán egy egyszerűbb műsort próbálnak meg összehozni karácsonyra a Százlábú Néptáncegyüttessel, az évad folytatásában pedig jövőben Gondolatok a táncról munkacímmel néptáncfeldolgozásokból álló, több koreográfussal készítendő műsort akarnak mindenképp elkészíteni. Ez egyfajta stratégiai előadásnak készül, nem egy történés vázára építve, hanem különálló táncokból, célja többek között újabb koreográfusok felkutatása is ― hiszen e téren sem áll igazán jól Erdélyország, itt van a Háromszéknél Ivácson László, de Orza Călin Székely­udvarhelyről készül visszamenni Budapestre ― szóval, fogy a szakma. Könczei Árpád visszajön jövőben egy kamaraműsor elkészítésére, zenekarral, kevés táncossal ― és ezzel zárul is az évadterv.
Ami így nagyon sovány ― és a legszomorúbb, hogy az a sajátos táncszínházi műfaj, melyet az utóbbi években kialakított a Háromszék Táncegyüttes, háttérbe szorulni látszik. Feladni pedig nem csupán veszteség, de bűn lenne.