Területi autonómia kell a Székelyföldnek, jó lenne Bihar és Szatmár megyének is — szinte közmegegyezés ez az igény az erdélyi magyar társadalomban, a baj csak az, hogy mindenki másképp óhajtja, ha egyáltalán akarja.
Az RMDSZ, a csúcsvezetés — szálláshelyén, Bukarestben — ritkán nyilatkozik erről, mert tudja, koalíciós partnerei felkapják a vizet. Igaz, ha vidéken jár, ha a tagsággal találkozik, az autonómia legelkötelezettebb harcosának mutatja magát.
A szövetség középvezetői, legutóbb például Tamás Sándor és Antal Árpád Budapesten a magyar közszolgálati televízióban igen sok kerek mondatot fogalmazott meg e téma kapcsán, aki nem ismeri őket, amolyan radikális autonómistaként tekinthetett rájuk. Ott homályosult el e kép, mikor arról értekeztek, hogy a hazai magyarság fejlődésének egyetlen lehetősége a kormányzati szerepvállalás. Hisz — érveltek — köztudott, csak akkor kap pénzt például a Székelyföld s a még félig-meddig magyar városok és községek, ha az RMDSZ erre irányít valamennyit a még fellelhető forrásokból, és van, akinél kijárni az állami költségvetésből a közösséget megillető summákat.
Márpedig az elmúlt huszonegy esztendő bebizonyította: e két cél — az autonómia elnyerése és az örökös kormányzati szerepvállalás — aligha összeférhető. Keserít a pirulán, hogy a kormányban sertepertélő, magát a központosítás elleni küzdelem élharcosának tekintő RMDSZ újabban például egy autonómnak született, magánalapokból működtetett intézményt, az egészségbiztosítót szeretné a szakminisztériumnak alárendelni. Mondják, hogy egy kézben legyenek a gyógyításra szánt pénzek. Árulkodó vágy, mely arról regél, hasonlóképp viszonyulhatnak a magyarság autonómiaigényéhez is.
Tőkés László minden, Brüsszelben vagy Strasbourgban megfogalmazott területi autonómiához kötődő nyilatkozatára felszisszen a román politika, s érdekes módon sem Markó Béla, sem Frunda György, de még Tamás Sándor vagy Antal Árpád sem áll ki javaslatai mellett. A Székely Nemzeti Tanács, mely hamarosan Budapesten ülésezik, s e küzdelem zászlóvivőjének tekinti magát, képtelen bárkivel együttműködni, az MPP meg amolyan jó magyar módra perel mindenkivel, mint vak a kerttel, és a Fidesz kegyeiért kuncsorog.
Teszik ezt annak dacára, hogy jól tudják: az autonómiáért folytatott küzdelemben minden kis és nagy ambíciót fölülíró alapszabály az egység, a közös akarat, a szívós küzdelem, s elengedhetetlen a többségi nemzet megnyerése, a nemzetközi intézmények és az anyaország támogatása. Ily szempontból figyelemre méltó új fejlemény az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tegnapi, kimondottan autonómiatörekvéseket célzó — akár pártalapítással is járó — bejelentése.
