Vízválasztó előtt az RMDSZ, jövő februári kongresszusának új irányvonalat kell meghatároznia, nemcsak a kudarcos kormányzás, de a Tőkés-féle párt várható megjelenése miatt is. Sokféle érdekcsoportosulás körvonalazódik a szövetségben, legtöbbjük egyetért azzal, hogy frissíteni kell programjukon, a holnap elvárásaihoz kell igazítaniuk alapszabályzatukat.
Nézetkülönbségek elsősorban az eljövendő elnök személyével (s az általa fémjelzett új iránnyal kapcsolatosan) merülnek fel, két tábor tűnik elő: egyik szerint új időkben új ember kell, másik szerint jelen pillanatban nincs alkalmas utód, Markónak kell folytatnia tizenhét éve megkezdett irányító tevékenységét.
Kívülálló keveset lát az RMDSZ-en belüli harcokból, helykeresésekből, ám észlelheti, az oly sokat emlegetett nagy egység már a szövetségen belül is recseg-ropog. Néhányan egyértelműen pályáznak az elnöki székre, mások befolyásukat, erejüket fitogtatják, hátulról próbálják diktálni a játékszabályokat. Sokak számára nyilvánvaló, Frunda György megpályázza az elnöki széket, a Maros megyei szenátor népszerű, és nyugdíjasok melletti kiállásával, televíziós szerepléseivel, olykor populista retorikájával akár esélye is lehetne, ha a tömegek vagy a román sajtó voksolna. Az RMDSZ különböző döntő fórumaiban azonban támogatók nélküli magányos farkas, kollégái távolságtartása a legutóbbi SZKT-n is szembetűnő volt. Jelentősebb funkcióra pályázna Borbély László is, ő főként az önkormányzati vezetőket igyekszik megnyerni, miniszteri funkciója, pénzosztogatása segíti ebben, szervezői képessége elismert, ám nagyon sokan nem fogadják el, egyebek mellett a román politikummal való üzleti összefonódásait kifogásolják. Régóta potenciális trónörökösként emlegetik Kelemen Hunort, őt nevelte, formálta utódjának Markó Béla, ám minden jel szerint hiányzik belőle az az erő, amely egybetarthatná az RMDSZ-ben körvonalazódó sok érdeket és nézetet.
A partiumi vezetők a majdani kongresszus házigazdájaként Markó tisztségben maradása mellett látszanak lobbizni, de a sajtó potenciális jelöltként emlegeti Cseke Attila egészségügyi minisztert. Nem jelezte még senki szándékát székelyföldi önkormányzati berkekből, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök befolyása vitathatatlan, de jól értesültek szerint Olosz Gergely elsősorban gazdasági hatalma, magyarországi kapcsolatai sem elvetendőek, ha valamelyikük indul, vagy közösen támogatnak egy jelöltet, akár esélyes is lehet. A háromszéki helyi nagyágyúk, Tamás Sándor és Antal Árpád egyelőre nem nyilvánítottak véleményt, Székelyföld fontosságát, az egységet, az összefogást emlegetik legfontosabb célként.
Megkezdődött hát a hatalmi harc az RMDSZ-ben, s csak hab a tortán, hogy Tőkés László is bejelentette, pártot alapít. A szövetségben már elindultak a találgatások, jelentős személyiségek, nagy nevek átsorolódásáról szól a fáma, várható, akár a patkányok, menekülnek majd a süllyedő hajóról azok, akik hatalmukat, érdekeiket, pénzüket látják veszélyben. A jelenlegi kudarcos kormányzás után ugyanis nem lesz könnyű ismét talpra állnia a szövetségnek, olyan meggyőző üzenetet megfogalmaznia, amely 2012-ben is önkormányzati, parlamenti funkcióba segíti embereit.
Ilyen körülmények között érthető Markó Béla óvatossága. Ha hinni lehet szavainak, lemondana az elnökségről, de nem látja, ki tudná összetartani a szerteágazó erőket, érdekeket, kinek lenne akkora hitele, ereje, hogy megfékezze az elvándorlást, megakadályozza a szövetség szétesését. Sokan kacsingatnak Tőkés pártja felé, sokan törnek hatalomra az RMDSZ-ben, s minél nagyobb lesz a harc, a viszály, annál bizonyosabb: még legalább két évig Markó Béla marad az RMDSZ elnöke.
