A dió (Juglans regia) egyik legközkedveltebb táplálékunk, gyümölcsünk. Azokból az ásványi anyagokból, vegyi elemekből, amelyekhez többnyire a húsokból jutunk — ezek közül is a rézre és a cinkre gondolok —, a dió szervezetünk számára elegendő mennyiséget tartalmaz. Ajánlom a vegetáriánusoknak!
A dióbél telítetlen olajtartalma (85 százalék) nitrogénben is gazdag. Vitaminok, mint A, B1, B6, F, C, és P, jelentős mennyiségben megtalálhatók benne, akárcsak a kálium, magnézium, foszfor, kén, vas, kalcium és mangán. Fehérjéje viszonylag jelentős (17 százalék), míg szénhidrátokból (cukor) kevesebbet (13 százalékot) tartalmaz. Azaz a hasznos, zsírban oldódó vitaminok ellensúlyozzák a magas olajtartalmat. Százgrammonként fél milligramm karotint (az A-vitamin előanyaga), míg C-vitaminból ezer grammonként háromszáz milligrammot találunk benne. Az élelmiszer- és technikai ipar olajat sajtol a dióbélből (egy kg dióbélből 450—500 g olaj lesz).
A fentebb említett táplálkozási értékek mellett egészségünk fenntartására is ajánlott a dióbél. Leginkább vérszegénység, alultápláltság, soványság, vegetáriánus étkezési szokás, cukorbetegség, hasmenés, bélparaziták, húgyúti és női betegségek esetén. Fogyasszuk nedvdús zöldségekkel vagy gyümölcsökkel együtt, mert mindössze négyszázaléknyi vizet tartalmaz. Ismert étrendünkben a diós laska, a diós bejgli és más, főleg hasonlóan gazdag olajtartalmú magvakkal (tökmag, napraforgó) történő kombinációja. Inkább kiegészítő fogyasztásra (tízórai, uzsonna, mértékletes nassolás) javallt, a megszokott étkezés után kellemetlenül terheli emésztőrendszerünket.
A diót száraz helyen kell tárolnunk, mert magas olajtartalma miatt könnyen avasodik, és ekkor már nem fogyasztható.
